<a href="https://lilypie.com/"><img src="https://lbym.lilypie.com/QiAXp2.png" width="200" height="80" border="0" alt="Lilypie Kids Birthday tickers" /></a>

abubabu

Jelenetek Abu, Babu (vegyespáros ikrek), Hármaska (fiú), Négyeske (lány) és szülei humortól sem mentes életéből, gondolatok az ikrességről és a lét elviselhetetlen könnyűségéről.

Friss topikok

Linkblog

A blogban megjelent minden tartalom a szerző(k) szellemi tulajdonát képezi, melyet szerzői jogok védenek. Kérlek, engedély nélkül ne használd fel őket! Hasznos olvasást!

Lilypie Kids Birthday tickers

2015.11.13. 12:40 AbuBabu anya

Reakció

Címkék: gyereknevelés

Abu, Babu és Hármaska gyönyörűen játszik, minden be van készítve, csak meg kell raknom a tüzet a cserépkályhába. Bátran hozzákezdek, bátran hátat fordítok, hiszen a fülem nem csukom be közben. Alig kezdek bele, zaj, majd Abu ordít:
- Hármaska elesett! Magától! - majd hallom Hármaska nyöszörgését, és már csak a gondolataimban hallom, hogy "nem mi voltunk", korábban ezt is hozzátették hasonló esetben.
- Gyorsan segítsetek neki felállni! Gyere ide, hadd nézzem, nagy a baj? - mondom. Aztán, mivel nincs nagy baj, gyógypuszit is kapott, megy tovább a játék, a tűz is ég már.
Csak az én fejem van tele gondolatokkal - hány év kellett ahhoz, hogy így reagáljak! Pedig ez kellene, hogy legyen a természetes. És hányszor fogjuk még hallgatni a minket körülvevő felnőttektől a szokásos, a "hagyományos" válaszokat:
- Ejnye, hát egy percre sem fordíthat hátat az ember?
- Tényleg nem ti voltatok? Biztos nem figyeltetek rá!
- Nem igaz, hogy mindig csináltok valamit!
- Azonnal gyertek ide, nincs több játszás!
- Ideje mindannyiótokat beállítani a sarokba!
- Na, ezért kellene néha egy jó atyai pofon a gyereknek!
- De rosszak vagytok!
Nem tudom sorolni, mert kialakult bennem egy védő-mechanizmus, amivel azonnal cselekszem, mielőtt még hasonlót hallanának mástól. De így is számtalanszor érzik, akár idegen felnőttek is, feljogosítva magukat, hogy negatívan minősítsék a gyermekemet és bírálják az én reakciómat.
Csodálkozom, hogy ennyi a depressziós, beteg ember? Nem.
Egy reményem van: a gyerekeim viselkedéséből, reakcióiból azt látom, hogy érzékenyek az ilyen helyzetekre, és bátrak is - megvédik magukat, egymást. Remélem, hogy ez így is marad.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr88075782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása