Azt hiszem, megint megértettem valamit a gyűlölet természetéről, és rájöttem, hogy mennyit változtam az elmúlt években.
Valahol olvastam egy rövid, szemléletes megjegyzést: nagyon találó a magyar nyelv, mert a gyűlölet öl, ölet, míg a szeretet etet. Két hangsúly is van ebben, egyrészt a gyűlölet öli azt is, aki gyűlöl, és azt is, akit gyűlöl, másrészt a szeretet sokkal egyszerűbb - csak egy irányba figyel: etet. Az más kérdés, hogy ezáltal önmagát is eteti, táplálja, de ez következmény, ezért nem kell megdolgozni, ez pozitív hozadék. A gyűlöletnek nemcsak pozitív hozadéka nincs, hanem mindkét irányban testi és lelki értelemben is sok munkával és sok romboló következménnyel jár.
Belemagyarázásnak is tűnhet mindez, de nekem most fontos, mert felismertem, hogy szeretek élni, szeretek szeretni, jó szeretni, és ha szeretek, akkor a lényegre tekintek, és akkor a lényegtelen dolgok maguktól elhullanak, megoldódnak, hangsúlyukat és erejüket vesztik.
Nagyon sokszor tapasztaltam a gyűlöletet. Éreztem, ahogyan megbénít, elveszi minden erőmet, hibássá teszi a cselekedeteimet, lehúz, sötétté tesz mindent, hibát és hibást kerestet velem, értéktelenné, érzéketlenné tesz (engem is és mindent). Amióta a gyűlöletre nem a viszont-gyűlölet a válaszom, amióta megtapasztaltam a szeretetet, amióta sejtek valamit Krisztus szeretetéből, azóta rájöttem: nincs hatalma felettem a gyűlöletnek. Sokkal inkább van erőm csendben maradni. Sőt, bár van fülem felismerni nemcsak a rám zúduló, hanem a mindenütt jelenlévő agressziót, verbális erőszakot, mégis szinte természetes, hogy nem veszek revansot, nem szólok be, nem tervelek bosszút, nem merülök el az önsajnálatban, nem vádolom az adott embert. Ez nem az én érdemem, ez a szeretet természetes következménye.
Talán sajnálom, vagy szánom azokat az embereket, akiknek lételeme a gyűlölet, de a sajnálat és a szánalom helyett inkább arra nézek, hogy mit tudok kezdeni az adott helyzettel. Olykor kemény dolog a szeretet, mert nem hiszek abban, hogy én meg tudok változtatni egy másik embert, de abban igen, hogy isten meg tudja változtatni, meg tudja gyógyítani. De addig is újra és újra szembesülök a gyűlölettel.
Azt látom, hogy a gyerekeimnek is nagyon jó "fülük" van, és hozzá erejük is - tiltakoznak az erőszak ellen, rosszul érzik magukat a rájuk nehezedő gyűlölet nyomása alatt. Megvédeni nem tudom őket, nemcsak azért, mert ők hárman vannak, én pedig egyedül, és nem lehetek mindig mindhármójuk mellett. De ha - a képnél maradva - szeretettel etetem őket, akkor minden reménységem megvan arra nézve, hogy nem lesznek a gyűlölet cselekvői és/vagy áldozatai.
2015.12.05. 20:32
A gyűlöletről
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr148142044
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2015.12.05. 20:32
A gyűlöletről
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr148142044
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.