Tisztelt hölgyeim és uraim!
Hallgassuk meg Isten ígéjét a Zsoltárok könyve 66. fejezetéből, az 1-12 versekből: Isten csodálatos útjai
1 A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!
2 Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!
3 Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
4 Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)
5 Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között:
6 Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!
7 Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)
8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
9 Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
12 Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.
A héten történt, hogy éppen az Orosz István utca végén, a buszforduló közelében, egy hosszabb biciklizés után hazafelé tartva felkiáltott legkisebb gyermekem: látom a templomot! Ott a mi templomunk!
Ebben a gyermeki felkiáltásban minden benne volt, ami az ő életéhez most szükséges: el tudta helyezni magát térben, és biztonságban érezte magát, mert tudta, az ismerős templomtoronytól nem messze van az otthona; el tudta helyezni magát időben: tudja, már van tapasztalata, hogy ha a templomtornyot látja, hamarosan hazaérünk.
Hangjából egyértelmű boldogság és öröm érződött.
A hallott, 66. zsoltárnak az írásmagyarázók az Isten csodálatos útjai összefoglaló címet adták. Délelőtt, a kerékpárút ünnepélyes átadóján is említettem, hogy amikor a Biblia, különösen az Ószövetség az útról beszél, akkor ez az út életformát, életmódot, cselekvésformát, cselekvésmódot jelent. Azt az utat, amit Isten ad, vagyis ahogyan Isten vezeti az embert és szabadítja meg a benne hívőt. A megszabadított ember pedig, amikor felismeri, hogy Isten útján jár, magasztalja Istent, hálát ad a szabadításért, másokat is arra szólít fel, hogy adjon hálát Istennek.
Mi is sokszor jelképesen útként tekintünk a saját életünkre, életmódunkra, cselekedeteinkre, és könnyebb vagy nehezebb, göröngyösebb, küzdelmesebb vagy épp örömteljes szakaszokat vélünk felismerni életünkben. Olykor keresztezzük egymás életútját, hatással van a mi utunk, a mi életmódunk és cselekvésmódunk másokéra, könnyebbé tehetjük mások és a saját magunk útját.
Amikor most ünnepélyes keretek között is átadásra kerül a gyűjtőút, gondoljunk a saját életünkre is, arra, hogy Isten útjai csodálatosak, ő az, aki nemcsak a választott népe számára készített száraz utat Egyiptomból való szabadításkor a Vörös-tengeren való átkelésnél, hanem számunkra is készít utakat, minket is megszabadít. Legyen jelkép számunkra ez az út, ahonnan egyértelműen látszik a templomtorony: az életünk jelképe, életünk útjának és útjainak jelképe, hogy Isten vár minket, biztonságot, örömöt, szabadítást ad nekünk, nála megtalálhatjuk az otthonunkat!
Ebben a reménységben fogadjuk az áldást:
És az Istennek békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban! Ámen.
