Új kisfiú költözik hamarosan két házzal feljebb, egyidős (3 hónappal idősebb) Abunál és Babunál. A párhuzamos osztályba fog járni. Hozta a „puskáit”. Két délután együtt játszottak, az ismerkedés komolyabb fázisba lépett, Babu megkérdezte tőle:
Babu: - Zs., neked mi a kedvenc játékod?
Zs.: - A számítógépen?
Babu: - Miiiiiiiii?
(Igen, bunkó volt, a Tessék? helyett mondta, de nem merte az apja számon kérni rajta az illendő beszédet, annyira vigyorgott magában J . Valóban, bár szerintem profin kezeli a számítógépet és az okostelefont, tabletet, - fotóz, hangfelvételeket készít, netezik és „elolvassa” a focimeccsek időpontjait stb., eszébe se jutott a játékról, hogy köze lehet a számítógéphez… .) A tesói is… .
Mindez azután történt, hogy a héten szemlesütve hallgattam egy kioktatást.
Történt ugyanis, hogy egyedül vittem a három gyereket orvoshoz, és mivel viszonylag sokat kell szinte mindig várni, ezért picit türelmetlenek voltak. Ott lapult a táskámban a tablet vészhelyzetre, de még nem láttam elérkezettnek az időt, hogy mesét nézzenek. Kb. 8 ember a váróban, elegáns ötvenes nőszemély úgy gondolta, majd ő megoldja helyettem a helyzetet, odaszól:
- Gyertek csak, mutatok nektek valamit!
És már veszi is elő a táskájából a tabletet. Kedvesen, segítve a gyerekeimnek is, hogy bár idegen a nő, odamehetnek, megszólalok:
- Ó, tablet! Az mindig jöhet!
Nőszemély nyájasan mutogatja a fényképeket és mesél a kb. 200 km-re élő unokáiról, közben társalogni is próbál, de hamar megunják, visszajönnek hozzám, oké, jöhet az a Bogyó és Babóca, előkapom a tabletet, már úgyis mindegy. Keresem, melyik részt indítsam, még mindig kedvesen mondom, hogy igen, vészhelyzetre be szoktam állítani nekik.
Nőszemély: - Hát igen, ők már a Z-generáció tagjai, ők már ebben nőnek fel.
Én: - Szerencsére ők még nem annyira – és itt a gyerekeimre mutatok, keresgélve tovább, Hármaska választ, már csak a hangerőt kell jól belőnöm.
Ő: - De, ha nem hagyom őket belenőni, akkor lemaradnak.
Én, összezavarodva a kimerültségtől, a stressztől, összeomolva a rám nehezedő nyomás alatt, hogy mit képzelek én magamról, hogy három óvodáskorú gyerekkel várakozok, akik nem ülnek némán egy helyben: - Hát, nem hiszem.
Ő: - Én csak azt mondtam, ha nem nőnek bele, akkor lemaradnak.
Én porig alázva bámulom a Bogyó és Babócát, újra a hangerővel bíbelődök, már nem szólok semmit, vörös, torz arccal viselem a kínos csendet, pontosabban, a mesezajt.
A beszélgetés néhány másodperc múlva folytatódik:
Ő, a gyerekekhez: - És, szokott nektek anya mesét mondani este?
Abu és Babu: - Igen, minden este olvas anya.
Ő: - Én, ha itt vannak az unokáim, mindig 3 mesét mondok fejből. Én találom ki. Magyar szakos tanár voltam. Anya mennyit szokott olvasni?
Én: - Ó, hát a fejből mondott mesék a legjobbak. Mi most éppen a Rumini-sorozatot olvassuk, talán ismerős Berg Judit neve. Hármaskának pedig most az Anna, Peti és Gergő könyvek a kedvencei, biztos megvan az unokáknak!
Ő: - Én sosem veszek könyvet nekik. Inkább ruhákat, most is postára adtam egy csomagot, olyan cuki kis nyári nadrágot vettem a kislánynak.
Csak receptre várt, megkapta, ment is, bár előtte rá akarta venni Abut és Babut, hogy maradjanak kinn vele, amíg én bemegyek Hármaskával. Nem volt kedvem elmagyarázni, hogy nem akarnak vele kinn maradni, mert arra tanítom őket, hogy ne álljanak szóba idegenekkel… . Jó unokázást kívántam neki, és nagyon sajnáltam őt is, az unokáit is… .
2016.05.28. 23:35
Haladunk a korral?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr578755248
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2016.05.28. 23:35
Haladunk a korral?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr578755248
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.