abubabu

2016.03.11. 20:05 AbuBabu anya

Hármasikrek

Semmiféle beleszólásom nincs, így csak a saját szórakozásomra jegyeztem fel az elmúlt napokban a neveket, amik illenének a rokon hármasikrekhez és családjukhoz. Azt már nem bírtam ki, hogy ha már húsvétkor töltik a 12. hetet, akkor ne küldjem el nekik az ötletemet a húsvéti képes terhességbejelentéshez. A gyerekeim már ügyesebben használják a számítógépen a Paint programot és az egeret, annak ellenére, hogy szinte sosem engedem nekik, de nem is ez a lényeg, hanem maga az ötlet:

És a nevek (hátha valakinek még segíthet a lista, igaz, nem teljes, mert a vicceseken kívül csak az adott családhoz illő összeállításokat gyűjtöttem.
Tehát:
Zita, Zente, Zoltán
Zita, Zelma, Zója
Attila, Anita, Zita
Attila, Zita, Zsolt
Attila, Antal, András
Janka, Jázmin, Julianna
Boldizsár, Boróka, Borbála
Bence, Bendegúz, Benedek
Barbara, Bálint, Bíborka
Bianka, Blanka, Boglárka,
Barnabás, Bertalan, Brigitta
Benjámin, Beáta, Bernadett
Bálint, Botond, Bulcsú
Zádor, Zita, Zoárd
Zalán, Zétény, Zoárd
Zoé, Zita Zénó
Alma, Cseresznye, Eperke, Málna
Alma, Málna, Eper
Virág, Nárcisz, Jázmin
Medárd, Menyhért, Médea
Mira, Maja, Merse
Márton, Márta, Milton
Márk, Máté, Márta
Medárd, Mózes, Mirjám
Medárd, Merse, Mikolt
Medárd, Miron, Milton
Melinda, Melissza, Melitta
Adél Alex/Alpár Alíz
Janka, Manka, Panka
Rebeka, Regina, Renáta
Róbert, Roland, Rókus
Réka, Rita, Rella
Ramóna, Richárd, Rajmund
Bella, Hella, Rella
Csilla, Lilla, Villő
Polli, Zille, Nelli
Stella, Ella, Bella
Anna, Johanna, Julianna
Szende, Szabolcs, Szilárd
Szende, Szilvia, Szimonetta

Sándor, József, Benedek :-)
Gáspár, Menyhért, Boldizsár :-)
Szervác, Pongrác, Bonifác :-)

FCB-rajongóké: Friderika, Cintia, Bianka :-)
Ferenc, Cecília, Bálint :-)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2016.03.10. 19:40 AbuBabu anya

Óra

Babu az őrületbe kerget, ahogy elmúlt hat éves, megtanulta az órát, és folyton nézi is, számon is kér.
Most, 6 év két hónaposan ott tart, hogy a karórán pontosan kiszámolja a percet, hangosan mondja: "5-10-15-20- aha, 22." Kiszámolja, hogy ha 18.54-et mutat az óra, akkor "Mindjárt 7 óra, 6 perc múlva". Megnézi, megjegyzi, el is sorolja, ki mikor kelt reggel, főleg, mert mostanában ő szokott lenni az első. A negyedet és a háromnegyedet még nem nagyon mondtuk el neki, amúgy is csak annyiban "tanítottuk", amennyit kérdezett.
Abu sem akar lemaradni. Igaz, tisztázni kellett vele, hogy a gyerekek nem egyformán fejlődnek, és az a jó, hogy a felnőttek sem ugyanahhoz értenek jobban, és ez nagyon jó, mert így kiegészíthetjük egymást. Megértette, de többször kéri, hogy tanítsuk meg neki az órát és gyakoroljuk vele.
Természetesen Hármaska sem maradhat ki a sorból. Szerepjátékoknál is hallom, hogy mondja, hogy ennyi vagy annyi perc (mostanában egyedül is eljátszik hosszabb általa kitalált sztorikat), de ma közölte velem, hogy egyedül akar aludni, takarjam be. Beleegyeztem, és mondtam neki, hogy aludjon egy-másfél órát, jó pihenést. Mire ő:
- Jó, de csak 8 percet.
És két perc múlva már kinn is volt, közölte, hogy felébredt, kialudta magát, és ma sem aludt napközben... .

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2016.03.10. 19:22 AbuBabu anya

Még mindig óvoda

Az elmúlt másfél évben, mióta óvodások Abu és Babu, teljesen kiszámíthatóak vagyunk – minden fizetendőt azonnal fizetünk, minden aláírandót azonnal aláírunk, minden bevivendőt azonnal beviszünk. Sosem kellet figyelmeztetni. Az is kiszámítható, hogy sosem igényeljük szünetekben és áthelyezett munkanapos szombatokon a felügyeletet.
Az elmúlt hetekben Abu számára elviselhetetlenné vált az óvoda. Sírt reggel itthon, sírt reggel az autóban, sírt az öltözőben, sírt a csoportszobában. Sírt este itthon. Nem azért, hogy rávegyen, hogy itthon tartsuk, hanem azért, mert rosszul érezte magát az óvodában. Minden tőlem telhetőt bevetettem, hogy változzon a helyzet. Az óvó néniktől semmi jelzés nem jött, amíg egyik reggel sírt már a csoportszobába lépéskor is, és már nem hagyhatta szó nélkül a dadus a dolgot, mert ott állt az ajtóban az apjuk. Aznap délben az óvónéni azzal fogadott, hogy beszélnünk kell, Abu megváltozott. Akkor sem, az azóta eltelt két hétben sem tudtunk beszélni, akkor is csak annyit, hogy nem tudja, mi a baj, én pedig udvariasan csak annyit, hogy én sem, de dolgozunk rajta, csak most nem találja a helyét a csoportban, kiskamasz… .
Most, két héttel a tavaszi szünet előtt épp alkalom nyílt rá, hogy beszéljünk – már kiengedtem a gyerekeket a biciklihez, csak a váltóruhájukat pakoltam el -, köszöntünk egymásnak, és megkérdezte az óvónő:
- É., láttad már, aláírtad már a tavaszi szüneti ügyeletet?
Bevallom, nem figyeltem, így nem írtam még alá, aznap került ki a papír a falra. Gyorsan aláírtam. Még mindig jó alkalom volt, hogy rákérdezzek Abura. Megtettem. Óvónéni szerint enyhült a probléma (???!!!), bár még sokszor magányos Abu, de hátha megold mindent az idő, jó úton halad hozzá… . Nem szó szerint így hangzott el, de ez volt a lényege.
Nem, nem enyhült a probléma, sőt… . Bár folyamatosan a megoldáson dolgozom, a gyerek szenved. Jogosan. Én pedig reménykedem, hogy ezzel a nehézséggel is megbirkózunk, megharcolunk, és talán erősödünk is általa. Abu is, én is. Abban viszont már nem reménykedem, hogy egyre többen leszünk, akik megpróbálunk változni, változtatni, hogy emberségesebb élete legyen gyerekeinknek, unokáinknak… .

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2016.03.09. 21:25 AbuBabu anya

Idősek

Több mint hat év után tartottam bibliaórát az Idősek Otthonában hétfő délután. Igaz, néhány ott lakóval szinte minden vasárnap találkozunk, nagyon szeretik őket Abu, Babu és Hármaska, mert vasárnap apjuk hozza-viszi őket, és ha van hely, mehetnek a gyerekek is, akik mindig kapnak valami finomságot a "néniktől" - van közöttük bácsi is, és nem, nem ehetik meg mindig a kapott édességeket. Sőt, más rendezvényen is találkozom egyik-másik ottlakóval. Ez egy szociális otthon, tippelésem szerint kb. 200 m-re a falu szélétől.
Most egyedül mentem, a gyerekek a kisbarátnál - és családjánál - maradtak. A napi igét, Dán 1-et választottam, Dániel fogságba kerüléséről és a hite mellett való kiállásáról beszéltem. Összesen 11-en voltak, szinte mindenkit ismertem. Ott voltak azok az énekes füzetek, amiket hat évvel ezelőttig kéthetente bővítettem és lefűztem, jó nagy betűkkel nyomtattam ki egy-egy lapra egy-egy énekeskönyvbeli éneket. És ott voltak azok a nők és férfiak, akiknek a szemében újra láttam a "fogságot" - az egész eddigi életüket bezárva, az otthonba, és az értelmüket is bezárva, saját magukba. Mégsem volt elkeserítő vagy lehangoló a kopott, sivár szoba, a lepel mögé burkolózó tekintetek, a helyzet. Legalábbis számomra egyáltalán nem volt az. Sőt, felemelő volt az egész ottlétem. Mert van abban valami csodálatos, valami felfoghatatlan, hogy ott, az emberlét ilyen mélységes "fogságában" is Isten szava szólhat, Isten bátorító, buzdító, előremutató üzenete szólalhat meg; és ott is vannak emberek, akik a teljes bezárkózás határán élve önként jönnek, mert szükségük van Istennek erre a bátorító, előremutató üzenetére akkor is, ha a mai ideális emberkép szerint ők már nem is számítanak. Ezt az emberképet egyébként legtöbbször magukévá is teszik, de ott, akkor a mosolyt és a humort tapasztaltam meg, még ha keserédes volt is, amikor egy idős néni segített a fiatal férfinak felvenni a kabátot, és sután nevettek rajta, hogy egyedül nem megy, ők már csak ilyenek, hogy mindenben segítségre szorulnak.
Fogságot vittem, fogságot láttam, de ott, akkor jelen volt a szabadság, a szabadulás.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2016.03.08. 23:04 AbuBabu anya

Babu és a nőnap

Címkék: fogzás

Babu emlékezetessé tette a Nőnapot mindannyiunk számára, Abu sokáig lelkesedett, hogy eddigi életének ez volt a legnagyobb élménye. Meglepő ez, hiszen inkább féltékenységet és lányos jajjgatást vártam volna tőle, amikor kihúztuk Babu első tejfogát. Pontosabban, ő húzta ki saját magának az ajtó és egy cérnaszál segítségével.
A dolog így történt: régóta küzd a bal alsó első fogacskájával, harapni sem tudott rendesen vele, már derékszögben ki tudta hajtani és visszailleszteni, és már nagyon unalmas volt a téma.  Megkért, hogy kössek rá cérnát. Nem akartam, de aztán láttam, hogy gyakorlatilag a tejfogacska "gyökerére" akaszthatom a cérnát, hát rákötöttem, másik végét az ajtókilincsre kötöttük, és kértem Babut, csapja be. Olyan klasszul történt minden, hogy utána 5 percig kerestük a kirepülő hófehér fogacskát, sőt, először még maga Babu is azt hitte, sikertelen volt a foghúzás. Nem fájt, nem vérzett, Abu és Babu pedig nagyon boldog.
A tejfog-téma sajnos nem került le a napirendről, pedig számomra már nagyon unalmas. Ráadásul Abunak hiányzik a jobb alós kettes tejfoga, gyanítom, hogy ezért is áll betonként mindkét alsó első foga, no meg ő amúgy sem az a sietős fogzás terén. Bár Hármaska még rajta is túltett... .
Néha azért jót mosolygok, hogy mennyire fontos, meghatározó dolgok ezek egy kisgyerekes család életében, pedig csak egy egyszerű élettani folyamatról van szó... .
Rajzot is készítettek közösen az eseményről, csatolom:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2016.03.08. 21:00 AbuBabu anya

Babu humoros

Nem először villantja meg humorát Babu, de tegnap este különös mosolyt csalt az arcunkra.
Hármasikrek neveiről beszélgettünk, soroltam, hogy pl. ha három a kislány, akkor a M. vezetéknévhez illenének a Melinda, Melissza, Melitta keresztnevek, így: M. Melinda, M. Melissza, M. Melitta. Babu megszólal:
- És M. Megissza.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!