Több mint hat év után tartottam bibliaórát az Idősek Otthonában hétfő délután. Igaz, néhány ott lakóval szinte minden vasárnap találkozunk, nagyon szeretik őket Abu, Babu és Hármaska, mert vasárnap apjuk hozza-viszi őket, és ha van hely, mehetnek a gyerekek is, akik mindig kapnak valami finomságot a "néniktől" - van közöttük bácsi is, és nem, nem ehetik meg mindig a kapott édességeket. Sőt, más rendezvényen is találkozom egyik-másik ottlakóval. Ez egy szociális otthon, tippelésem szerint kb. 200 m-re a falu szélétől.
Most egyedül mentem, a gyerekek a kisbarátnál - és családjánál - maradtak. A napi igét, Dán 1-et választottam, Dániel fogságba kerüléséről és a hite mellett való kiállásáról beszéltem. Összesen 11-en voltak, szinte mindenkit ismertem. Ott voltak azok az énekes füzetek, amiket hat évvel ezelőttig kéthetente bővítettem és lefűztem, jó nagy betűkkel nyomtattam ki egy-egy lapra egy-egy énekeskönyvbeli éneket. És ott voltak azok a nők és férfiak, akiknek a szemében újra láttam a "fogságot" - az egész eddigi életüket bezárva, az otthonba, és az értelmüket is bezárva, saját magukba. Mégsem volt elkeserítő vagy lehangoló a kopott, sivár szoba, a lepel mögé burkolózó tekintetek, a helyzet. Legalábbis számomra egyáltalán nem volt az. Sőt, felemelő volt az egész ottlétem. Mert van abban valami csodálatos, valami felfoghatatlan, hogy ott, az emberlét ilyen mélységes "fogságában" is Isten szava szólhat, Isten bátorító, buzdító, előremutató üzenete szólalhat meg; és ott is vannak emberek, akik a teljes bezárkózás határán élve önként jönnek, mert szükségük van Istennek erre a bátorító, előremutató üzenetére akkor is, ha a mai ideális emberkép szerint ők már nem is számítanak. Ezt az emberképet egyébként legtöbbször magukévá is teszik, de ott, akkor a mosolyt és a humort tapasztaltam meg, még ha keserédes volt is, amikor egy idős néni segített a fiatal férfinak felvenni a kabátot, és sután nevettek rajta, hogy egyedül nem megy, ők már csak ilyenek, hogy mindenben segítségre szorulnak.
Fogságot vittem, fogságot láttam, de ott, akkor jelen volt a szabadság, a szabadulás.
2016.03.09. 21:25
Idősek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr658456892
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2016.03.09. 21:25
Idősek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr658456892
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.