Nem tudom, hova fog vezetni Hármaska lovak iránti rajongása. Ma szó szerint órákat töltött el három rendőrló (Velence, Ultimátum, Törpe) társaságában. Sűrű nap volt a mai, és amit eddig sosem tapasztaltam, most többször átéreztem: kerestem a gyerekeimet, folyton szem elől tévesztettem valakit, legtöbbször Hármaskát. Egy idő után rájöttünk, a lovaknál érdemes először keresni, így például az aszfaltverseny ideje alatt elég volt kb. 50 méterről szemmel tartani. Aztán elmentek a lovak, és a közelben, a rendőrség épületénél itatták őket, azt is meg kellett néznünk. Végül megérkezett az apjuk is, Abunak WC-re kellett mennie, elkísértem, kértem apjukat, különösen Hármaskára figyeljen. Közben készültünk már hazamenni. Mire visszajöttem, Hármaska nem volt sehol. Mindenhol néztük, nem találtuk. Kezdtem megijedni. Egyszer csak a távolban meglátom a rendőrlovakat, és mintha egy gyerek ülne az egyik hátán. Rohanok közelebb, hát, az ott bizony egy nagyon felelőtlen anya három éves gyermeke... . Magyarázkodások közepette elköszöntünk a rendőrlovasoktól, Hármaska a lovaktól is. Elkezdtük begyűjteni a csapatot, a bicikliket, és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy megint eltűnt a gyerek. Nem volt képem érte menni... . Ott ült a ló hátán!
Állítólag szépen, lassan sétált a főtéren a gyalogos átkelőig, ott hátranézett, majd szétnézett, szépen, figyelmesen átment a túloldalra, aztán már csak úgy porzott utána az út... . Mentségünkre szóljon, az adott terület le volt zárva a forgalom elől, és egyébként is, reggeltől folyamatos készenlétben vagyok, folyton észnél kell lennem, folyton figyelnem kell, kérdez valaki, válaszolnom kell stb. .
Egyúttal persze büszke is vagyok erre a csöpp gyermekre, aki ilyen bátor és leleményes, és ilyen ügyesen feltalálja magát. De akárhogy is nézem, így, anyák napján különösen, kemény dolog ez az anyaság... .
2016.05.01. 18:31
Hármaska lovai
Szólj hozzá!
2016.05.01. 12:00
Ünnepélyes gyűjtőút átadó, máj. 1. 11.30.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Hallgassuk meg Isten ígéjét a Zsoltárok könyve 66. fejezetéből, az 1-12 versekből: Isten csodálatos útjai
1 A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!
2 Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!
3 Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
4 Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)
5 Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között:
6 Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!
7 Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)
8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
9 Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
12 Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.
A héten történt, hogy éppen az Orosz István utca végén, a buszforduló közelében, egy hosszabb biciklizés után hazafelé tartva felkiáltott legkisebb gyermekem: látom a templomot! Ott a mi templomunk!
Ebben a gyermeki felkiáltásban minden benne volt, ami az ő életéhez most szükséges: el tudta helyezni magát térben, és biztonságban érezte magát, mert tudta, az ismerős templomtoronytól nem messze van az otthona; el tudta helyezni magát időben: tudja, már van tapasztalata, hogy ha a templomtornyot látja, hamarosan hazaérünk.
Hangjából egyértelmű boldogság és öröm érződött.
A hallott, 66. zsoltárnak az írásmagyarázók az Isten csodálatos útjai összefoglaló címet adták. Délelőtt, a kerékpárút ünnepélyes átadóján is említettem, hogy amikor a Biblia, különösen az Ószövetség az útról beszél, akkor ez az út életformát, életmódot, cselekvésformát, cselekvésmódot jelent. Azt az utat, amit Isten ad, vagyis ahogyan Isten vezeti az embert és szabadítja meg a benne hívőt. A megszabadított ember pedig, amikor felismeri, hogy Isten útján jár, magasztalja Istent, hálát ad a szabadításért, másokat is arra szólít fel, hogy adjon hálát Istennek.
Mi is sokszor jelképesen útként tekintünk a saját életünkre, életmódunkra, cselekedeteinkre, és könnyebb vagy nehezebb, göröngyösebb, küzdelmesebb vagy épp örömteljes szakaszokat vélünk felismerni életünkben. Olykor keresztezzük egymás életútját, hatással van a mi utunk, a mi életmódunk és cselekvésmódunk másokéra, könnyebbé tehetjük mások és a saját magunk útját.
Amikor most ünnepélyes keretek között is átadásra kerül a gyűjtőút, gondoljunk a saját életünkre is, arra, hogy Isten útjai csodálatosak, ő az, aki nemcsak a választott népe számára készített száraz utat Egyiptomból való szabadításkor a Vörös-tengeren való átkelésnél, hanem számunkra is készít utakat, minket is megszabadít. Legyen jelkép számunkra ez az út, ahonnan egyértelműen látszik a templomtorony: az életünk jelképe, életünk útjának és útjainak jelképe, hogy Isten vár minket, biztonságot, örömöt, szabadítást ad nekünk, nála megtalálhatjuk az otthonunkat!
Ebben a reménységben fogadjuk az áldást:
És az Istennek békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban! Ámen.
Szólj hozzá!
2016.05.01. 10:00
Ünnepélyes kerékpárút átadó, máj. 1. 9.30.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Ünneplő egybegyűltek!
Hallgassuk meg Isten ígéjét a Zsoltárok könyve 67. fejezetéből:
67. zsoltár (Isten áldásai)
1 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.
2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.)
3 Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
4 Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)
6 Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
7 Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.
8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!
Amikor a Biblia, különösen az Ószövetség az útról beszél, akkor ez az út életformát, életmódot, cselekvésformát, cselekvésmódot jelent. Azt az utat, amit Isten ad, vagyis ahogyan Isten vezeti az embert és szabadítja meg a benne hívőt. A megszabadított ember pedig, amikor felismeri, hogy Isten útján jár, magasztalja Istent, hálát ad a szabadításért, másokat is arra szólít fel, hogy adjon hálát Istennek.
A mai ember is úgy tekint sokszor a saját életére, mint egy olykor nehezebben, máskor könnyebben járható útra. Életformája, cselekedetei határozzák meg, milyen ez az út és milyennek ítéli meg egy-egy szakaszát. És útja találkozik mások útjával, olykor párhuzamosan halad, máskor keresztezik egymást, van, hogy évekig, évtizedekig, máskor csak egy rövid időre, de hatással van egyik ember a másikra, egyik ember útja a másikéra. Így van ez rendjén, Isten az embert társas lénynek teremtette, a hallott zsoltárban is megjelenik mindez: az Isten megtapasztalt szabadításán és áldásain örvendező ember, az Isten útját felismerő ember örül, és mindenkit arra hív, hogy vele együtt örüljön. A szakemberek univerzális zsoltárnak hívják a 67. zsoltárt, mert a föld minden népét – hívőt és hitetlent, a Mindenható Istenben hívőt és a bálványokban, istenségekben hívőket is egyaránt arra szólítja fel, hogy Isten áldásait látva magasztalják Őt, a Mindenhatót.
Közhely ugyanakkor, hogy mi, mai emberek, testi és lelki értelemben is egészségtelen, Istentől eltávolodott életmódot folytatunk, a mi életformánk és cselekvésmódunk távol került attól, ami az Isten terve, ami az Isten útja. Hiába a technikai fejlődés, aminek következtében gyakorlatilag nem létezik távolság, hiszen a világ szinte bármely pontjáról szinte bármikor nemcsak hang- hanem képüzenetet is küldhetünk egymásnak, azt tapasztaljuk, hogy a köztünk lévő távolság nő. Semmi nem pótolja hosszú távon a személyes találkozásokat. Hiába a sok ismeret, a sok lehetőség, hogy egészségesebben éljünk, nincs időnk, nincs erőnk megtartani ezeket.
Éppen ezért, akár a zsoltáros szavaival is van ma okunk az örömre, van okunk Isten magasztalására a mai napon, hiszen olyan útért, olyan lehetőségért adhatunk hálát, ami a távolságokat élhetőbbé teszi, leküzdhetőbbé teszi, a személyes találkozásokat segíti, és amely úton járva, pontosabban kerekezve, a testi és a lelki egészségünkért is – biztonságosan – tehetünk. Adja Isten, hogy jól éljünk ezzel a lehetőséggel, óvja Isten mindazokat, akik használják és használni fogják ezt az utat!
Ebben a reménységben fogadjuk Isten áldását azokkal a szavakkal, amiket a hallott zsoltár is említ, a Mózes 4. könyvének 6. részéből:
Istennek népe: Áldjon meg titeket az Úr, és őrizzen meg titeket. Ragyogtassa rátok orcáját az Úr, és könyörüljön rajtatok! Fordítsa felétek orcáját az Úr, és adjon nektek békességet! Ámen.
1 komment
2016.05.01. 07:51
Mk 11,24 Közösségi szolgáltató Ház ünnepélyes átadója 2013.08.02.
Karon ülő volt Hármaska, amikor egy ünnepélyes átadón helyettesítettem. Nem emlékeztem rá, arra sem, hogy legépeltem-e az akkori beszédemet, de a számítógépemen könnyen megtaláltam most, amikor a mai napra készültem. Ma ugyanis, anyák napján, a munka ünnepén, majálisozáskor két alkalommal is ünnepélyes átadón kell beszélnem. Beteg, nyűgös gyerekekkel hiába időzítettem alvásidőre a készülést, szükségem lett volna egy kis koncentrált időre, de a gyerekeimet annyira megviseli a helyzet, hogy anyák napján az anyjuk nem figyel rájuk, hogy minden mondatot kétszer is félbeszakítanak, mire leírom. Elkészültem, de előtte a majdnem három évvel ezelőtti beszédet teszem elérhetővé:
Jézus Krisztus mondja: „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek megkapjátok, és meg is adatik nektek az!” (Mk 11,24)
Azért vagyunk most itt, mert sokan vagyunk itt M...en, akik hiszünk Valakiben, hiszünk Istenben, és hiszünk valamiben, abban, hogy községünkben lehet élhető életet élni, abban, hogy a kis közösségeknek van ereje, és fontosak számunkra a kisebb közösségek is.
Vannak közöttünk, akik mindezért rendszeresen imádkoznak is.
És jelen vannak, akik tettek is mindezért, azért, hogy a kis közösségeknek legyen helyük, hogy az általuk képviselt értékeket őrizhessék és továbbadhassák.
Általános tapasztalat, hogy egy nagyobb közösség akkor életképes, sőt, növekvőképes, ha van lehetősége a benne élő és benne növekvő csoportoknak önállóan szerveződni, személyesen találkozni, kibontakozni, tapasztalatot cserélni és továbbadni.
Bármennyire modern világot élünk, és virtuális közösségekbe szerveződünk, előbb-utóbb megfogalmazódik a vágy a személyes találkozóra is. Ettől kezdve pedig e csoportok is könnyebben szerezhetnek új tapasztalatokat, tanulhatnak egymástól, és így könnyebben élhetjük azt az életet, amit Isten szánt nekünk.
A magyar reformátusok többsége a Bibliaolvasó Kalauz szerint olvassa Isten igéjét napról napra, és éppen a mára kijelölt igaszakaszban, a Márk evangéliuma 11. részének 24. versében olvassuk Jézus mondatát: "Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek megkapjátok, és meg is adatik nektek az!"
Mély tartalmú mondat, de számunkra ma van egy speciális olvasata, a mai napra szóló, visszatekintő és előremutató üzenete:
Jézus szavai nyomán mondhatjuk: voltak, akik hitték – megálmodták, elképzelték ezt az épületet; aztán kérték és most megkapták. Megadatott, hogy új, több lehetőséget adó helye legyen községünk kisebb-nagyobb közösségeinek.
Most pedig azokon a sor, akik álmaikat, terveiket, hobbijukat már ezen a helyen valósíthatják meg.
Kérjük ehhez Isten segítségét és áldását, higgyünk abban, hogy amiért imádkozunk és amit kérünk, azt Isten megadja számunkra. Váljon ez a hely gondolkodó, cselekvő kisközösségek fontos műhelyévé, szolgálva ezáltal az emberek javát és Isten dicsőségét!
Így fogadjuk Isten áldását:
Az Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy igaz Isten áldja meg e helyet!
(Palástban, felemelt kézzel): És az Istennek békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban! Ámen.
Szólj hozzá!
2016.05.01. 18:31
Hármaska lovai
Szólj hozzá!
2016.05.01. 12:00
Ünnepélyes gyűjtőút átadó, máj. 1. 11.30.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Hallgassuk meg Isten ígéjét a Zsoltárok könyve 66. fejezetéből, az 1-12 versekből: Isten csodálatos útjai
1 A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!
2 Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!
3 Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
4 Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)
5 Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között:
6 Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!
7 Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)
8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
9 Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
12 Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.
A héten történt, hogy éppen az Orosz István utca végén, a buszforduló közelében, egy hosszabb biciklizés után hazafelé tartva felkiáltott legkisebb gyermekem: látom a templomot! Ott a mi templomunk!
Ebben a gyermeki felkiáltásban minden benne volt, ami az ő életéhez most szükséges: el tudta helyezni magát térben, és biztonságban érezte magát, mert tudta, az ismerős templomtoronytól nem messze van az otthona; el tudta helyezni magát időben: tudja, már van tapasztalata, hogy ha a templomtornyot látja, hamarosan hazaérünk.
Hangjából egyértelmű boldogság és öröm érződött.
A hallott, 66. zsoltárnak az írásmagyarázók az Isten csodálatos útjai összefoglaló címet adták. Délelőtt, a kerékpárút ünnepélyes átadóján is említettem, hogy amikor a Biblia, különösen az Ószövetség az útról beszél, akkor ez az út életformát, életmódot, cselekvésformát, cselekvésmódot jelent. Azt az utat, amit Isten ad, vagyis ahogyan Isten vezeti az embert és szabadítja meg a benne hívőt. A megszabadított ember pedig, amikor felismeri, hogy Isten útján jár, magasztalja Istent, hálát ad a szabadításért, másokat is arra szólít fel, hogy adjon hálát Istennek.
Mi is sokszor jelképesen útként tekintünk a saját életünkre, életmódunkra, cselekedeteinkre, és könnyebb vagy nehezebb, göröngyösebb, küzdelmesebb vagy épp örömteljes szakaszokat vélünk felismerni életünkben. Olykor keresztezzük egymás életútját, hatással van a mi utunk, a mi életmódunk és cselekvésmódunk másokéra, könnyebbé tehetjük mások és a saját magunk útját.
Amikor most ünnepélyes keretek között is átadásra kerül a gyűjtőút, gondoljunk a saját életünkre is, arra, hogy Isten útjai csodálatosak, ő az, aki nemcsak a választott népe számára készített száraz utat Egyiptomból való szabadításkor a Vörös-tengeren való átkelésnél, hanem számunkra is készít utakat, minket is megszabadít. Legyen jelkép számunkra ez az út, ahonnan egyértelműen látszik a templomtorony: az életünk jelképe, életünk útjának és útjainak jelképe, hogy Isten vár minket, biztonságot, örömöt, szabadítást ad nekünk, nála megtalálhatjuk az otthonunkat!
Ebben a reménységben fogadjuk az áldást:
És az Istennek békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban! Ámen.
Szólj hozzá!
2016.05.01. 10:00
Ünnepélyes kerékpárút átadó, máj. 1. 9.30.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Ünneplő egybegyűltek!
Hallgassuk meg Isten ígéjét a Zsoltárok könyve 67. fejezetéből:
67. zsoltár (Isten áldásai)
1 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.
2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.)
3 Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
4 Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)
6 Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
7 Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.
8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!
Amikor a Biblia, különösen az Ószövetség az útról beszél, akkor ez az út életformát, életmódot, cselekvésformát, cselekvésmódot jelent. Azt az utat, amit Isten ad, vagyis ahogyan Isten vezeti az embert és szabadítja meg a benne hívőt. A megszabadított ember pedig, amikor felismeri, hogy Isten útján jár, magasztalja Istent, hálát ad a szabadításért, másokat is arra szólít fel, hogy adjon hálát Istennek.
A mai ember is úgy tekint sokszor a saját életére, mint egy olykor nehezebben, máskor könnyebben járható útra. Életformája, cselekedetei határozzák meg, milyen ez az út és milyennek ítéli meg egy-egy szakaszát. És útja találkozik mások útjával, olykor párhuzamosan halad, máskor keresztezik egymást, van, hogy évekig, évtizedekig, máskor csak egy rövid időre, de hatással van egyik ember a másikra, egyik ember útja a másikéra. Így van ez rendjén, Isten az embert társas lénynek teremtette, a hallott zsoltárban is megjelenik mindez: az Isten megtapasztalt szabadításán és áldásain örvendező ember, az Isten útját felismerő ember örül, és mindenkit arra hív, hogy vele együtt örüljön. A szakemberek univerzális zsoltárnak hívják a 67. zsoltárt, mert a föld minden népét – hívőt és hitetlent, a Mindenható Istenben hívőt és a bálványokban, istenségekben hívőket is egyaránt arra szólítja fel, hogy Isten áldásait látva magasztalják Őt, a Mindenhatót.
Közhely ugyanakkor, hogy mi, mai emberek, testi és lelki értelemben is egészségtelen, Istentől eltávolodott életmódot folytatunk, a mi életformánk és cselekvésmódunk távol került attól, ami az Isten terve, ami az Isten útja. Hiába a technikai fejlődés, aminek következtében gyakorlatilag nem létezik távolság, hiszen a világ szinte bármely pontjáról szinte bármikor nemcsak hang- hanem képüzenetet is küldhetünk egymásnak, azt tapasztaljuk, hogy a köztünk lévő távolság nő. Semmi nem pótolja hosszú távon a személyes találkozásokat. Hiába a sok ismeret, a sok lehetőség, hogy egészségesebben éljünk, nincs időnk, nincs erőnk megtartani ezeket.
Éppen ezért, akár a zsoltáros szavaival is van ma okunk az örömre, van okunk Isten magasztalására a mai napon, hiszen olyan útért, olyan lehetőségért adhatunk hálát, ami a távolságokat élhetőbbé teszi, leküzdhetőbbé teszi, a személyes találkozásokat segíti, és amely úton járva, pontosabban kerekezve, a testi és a lelki egészségünkért is – biztonságosan – tehetünk. Adja Isten, hogy jól éljünk ezzel a lehetőséggel, óvja Isten mindazokat, akik használják és használni fogják ezt az utat!
Ebben a reménységben fogadjuk Isten áldását azokkal a szavakkal, amiket a hallott zsoltár is említ, a Mózes 4. könyvének 6. részéből:
Istennek népe: Áldjon meg titeket az Úr, és őrizzen meg titeket. Ragyogtassa rátok orcáját az Úr, és könyörüljön rajtatok! Fordítsa felétek orcáját az Úr, és adjon nektek békességet! Ámen.
1 komment
2016.05.01. 07:51
Mk 11,24 Közösségi szolgáltató Ház ünnepélyes átadója 2013.08.02.
Karon ülő volt Hármaska, amikor egy ünnepélyes átadón helyettesítettem. Nem emlékeztem rá, arra sem, hogy legépeltem-e az akkori beszédemet, de a számítógépemen könnyen megtaláltam most, amikor a mai napra készültem. Ma ugyanis, anyák napján, a munka ünnepén, majálisozáskor két alkalommal is ünnepélyes átadón kell beszélnem. Beteg, nyűgös gyerekekkel hiába időzítettem alvásidőre a készülést, szükségem lett volna egy kis koncentrált időre, de a gyerekeimet annyira megviseli a helyzet, hogy anyák napján az anyjuk nem figyel rájuk, hogy minden mondatot kétszer is félbeszakítanak, mire leírom. Elkészültem, de előtte a majdnem három évvel ezelőtti beszédet teszem elérhetővé:
Jézus Krisztus mondja: „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek megkapjátok, és meg is adatik nektek az!” (Mk 11,24)
Azért vagyunk most itt, mert sokan vagyunk itt M...en, akik hiszünk Valakiben, hiszünk Istenben, és hiszünk valamiben, abban, hogy községünkben lehet élhető életet élni, abban, hogy a kis közösségeknek van ereje, és fontosak számunkra a kisebb közösségek is.
Vannak közöttünk, akik mindezért rendszeresen imádkoznak is.
És jelen vannak, akik tettek is mindezért, azért, hogy a kis közösségeknek legyen helyük, hogy az általuk képviselt értékeket őrizhessék és továbbadhassák.
Általános tapasztalat, hogy egy nagyobb közösség akkor életképes, sőt, növekvőképes, ha van lehetősége a benne élő és benne növekvő csoportoknak önállóan szerveződni, személyesen találkozni, kibontakozni, tapasztalatot cserélni és továbbadni.
Bármennyire modern világot élünk, és virtuális közösségekbe szerveződünk, előbb-utóbb megfogalmazódik a vágy a személyes találkozóra is. Ettől kezdve pedig e csoportok is könnyebben szerezhetnek új tapasztalatokat, tanulhatnak egymástól, és így könnyebben élhetjük azt az életet, amit Isten szánt nekünk.
A magyar reformátusok többsége a Bibliaolvasó Kalauz szerint olvassa Isten igéjét napról napra, és éppen a mára kijelölt igaszakaszban, a Márk evangéliuma 11. részének 24. versében olvassuk Jézus mondatát: "Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek megkapjátok, és meg is adatik nektek az!"
Mély tartalmú mondat, de számunkra ma van egy speciális olvasata, a mai napra szóló, visszatekintő és előremutató üzenete:
Jézus szavai nyomán mondhatjuk: voltak, akik hitték – megálmodták, elképzelték ezt az épületet; aztán kérték és most megkapták. Megadatott, hogy új, több lehetőséget adó helye legyen községünk kisebb-nagyobb közösségeinek.
Most pedig azokon a sor, akik álmaikat, terveiket, hobbijukat már ezen a helyen valósíthatják meg.
Kérjük ehhez Isten segítségét és áldását, higgyünk abban, hogy amiért imádkozunk és amit kérünk, azt Isten megadja számunkra. Váljon ez a hely gondolkodó, cselekvő kisközösségek fontos műhelyévé, szolgálva ezáltal az emberek javát és Isten dicsőségét!
Így fogadjuk Isten áldását:
Az Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy igaz Isten áldja meg e helyet!
(Palástban, felemelt kézzel): És az Istennek békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban! Ámen.