Abu fantasztikus csaj, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fognak alakulni a barátságai az iskolában. Mindig is főleg fiúk vették körül, észrevehető rajta, hogy keresi a lányok társaságát, hogy "csajos" dolgokkal is foglalkozhasson, ne kelljen mindig focizni, biciklizni, autózni. De akivel az oviban kölcsönös lánybarátságot kötött, ő máshova megy iskolába. Illetve, aki kereste az Abu társaságát, ő osztálytárs lesz, de Abunak terhes volt ez a kapcsolat. Most, nyáron, meg úgy általában is nagyobb lányokkal tudott félrevonulni ékszereket készíteni, rajzolni, hajat fonni. Érzem a kettősséget: tökéletesen kiismeri magát a fiúk világában, klassz, vagány, sportos gyerek, mégis ízig-vérig habos-babos, rózsaszínes, csili-vili, kényeskedős, pipiskedő kislányból van.
Ékszereket készít, naponta többször átöltözik, összeillő színeket válogat magára, fél a pókoktól, és most, iskolakezdés előtt eljött az ideje, hogy néhány tételt kihúzhassunk a folyamatosan bővülő bakancslistájáról.
Nagy lépés volt számára a hajvágás, de az már két hónapja volt, lecsengett, a nyári szünet is a vége felé közeledik, az iskolába is előkészítettünk mindent - csajos tolltartó, apróságok -, és kiesett vasárnap az első foga. Valahogy úgy alakult, hogy az elmúlt hetekben érett meg benne az elhatározás, hogy ki szeretné lyukasztatni a fülét, és szerdán megtörtént a nagy esemény, halvány rózsaszín köves ideiglenes fülbevalót lőttek be neki, a két fiútestvére nagy-nagy ámulatára. Azt mondja, inkább erős darázscsípésre hasonlított, mint szúnyogcsípésre az esemény, de hiába láttam a fájdalmat az arcán és a homályosuló szemeit, a könnycseppet már nem engedte meg magának, büszkén viselte a kínt.
Az időzítés így utólag nagyon jónak tűnik - elég nagy és érett már hozzá, hogy tudatosan viselje a fájdalmat és a következményeket, hogy egy ideig még meg kell szoknia és nem cserélheti másikra a fülbevalót; a strandszezonnak vége, de még nincs itt a sapkaszezon; iskolakezdés előtt történt a nagy esemény; a testvérei is láthatták, pedig ők reménység szerint nem lövetik ki a fülüket. És ez az egész beleillik abba a képbe, amit egyre inkább helyesnek tarok a gyereknevelés terén - nem okoztunk fájdalmat neki pici korában, ráadásul ő dönthetett a saját teste felől. Örülök, hogy így alakult, így alakíthattuk!
2016.08.25. 22:27
Abu változásai
Szólj hozzá!
2016.08.25. 21:54
Jelképes cselekedet
Véget ért egy három éves történet. Saját ötlet, sok munka, még több eredmény - valami, amit már biztosan nem bánok az életemből, életünkből - egy baba-mama klub. Először kéthetente találkoztunk, aztán hetente, aztán nyári szünetben is. Először főleg néhány mondókával, gyerekdallal, kevés beszélgetéssel, aztán egyre több mondókával és gyerekdallal, tudatosan felépített témákkal és beszélgetéssel. A legtöbbet talán a gyerekeim profitáltak belőle, de a visszajelzések alapján mások is "táplálkoztak" belőle. A névvel és a plakátokkal is gond volt, a második évtől már nem valami baba-mama csoport voltunk, hanem Göröngyös út baba-mama csoport, nehogy összetévesszenek a "másik" baba-mama klubbal, és a plakátokat sem volt elég félévente kitűznöm, hanem rendszeresen pótolni kellett, majd az utolsó éven már nem is pótoltam, elfogadtam, hogy valakiket - fogalmam sincs, kiket, tudom, nem a személyemmel volt bajuk - zavar, így is elért sokakat az internetes kiírás/hirdetés. Egyetlen plakát élte túl a második félévet, és egész máig olvasható volt, igaz, az időjárás a laminált plakátot is "megette" - kifakult, picit beázott, a rajzszög már rozsdált -, amelyiket az iskolánál lévő törött hirdetőtáblára tűztem ki. Ma ott mentünk el a gyerekekkel, és régi elhatározásomat váltottam valóra: leszedtem! Tegnap volt a nyári (Játszótéri beszélgetések címen futó) utolsó alkalma a csoportnak, és ma jelképesen is eltüntettem az utolsó nyomot is.
Fogalmam sincs, lesz-e folytatása. Ha valamikor még lesz rá lehetőségem, biztosan folytatom. Most viszont nagy szükségem volt erre a plakát-leszedésre, mert így jelképesen lezártam ezt a történetet (is).
Szólj hozzá!
2016.08.23. 09:02
Cimbora
- Menjünk cimborázni! Gyere, Hármaska, cimborázni! - mondta tegnap többször Hármaska játszótársa, a tőle fél fejjel magasabb, de két héttel fiatalabb kislány. Nagyon megértik mostanában egymást, néha összekapnak ugyan, de fantasztikusan tudnak együtt játszani.
De a cimborázásnak semmi köze a barátkozáshoz. Mert a cimborázás a három és fél éves leány saját szava a zongorázás és a szintetizátorozás kifejezésére. Mert tegnap sokat zongoráztak a szintetizátoron,.
Tanúja voltam ugyanakkor egy szépséges jelenetnek is - Hármaska kedveskedni akart a kislánynak, leszedett egy virágot, türelmesen várt, kereste a kislányt, szorongatta a virágot, és szelíden, kedvesen odaadta végül a kislánynak:
- Neked szedtem, B.!
Kislány: - Jól van. - Majd elkezdi szétszedni a virágot, végül eldobja: - Nem kell.
Hármaska (arcán pici szomorúsággal): - Nem baj.
A hangsúlyából érezni lehetett, hogy picit csalódott. Én viszont megsajnáltam :-).
Szólj hozzá!
2016.08.25. 22:27
Abu változásai
Szólj hozzá!
2016.08.25. 21:54
Jelképes cselekedet
Véget ért egy három éves történet. Saját ötlet, sok munka, még több eredmény - valami, amit már biztosan nem bánok az életemből, életünkből - egy baba-mama klub. Először kéthetente találkoztunk, aztán hetente, aztán nyári szünetben is. Először főleg néhány mondókával, gyerekdallal, kevés beszélgetéssel, aztán egyre több mondókával és gyerekdallal, tudatosan felépített témákkal és beszélgetéssel. A legtöbbet talán a gyerekeim profitáltak belőle, de a visszajelzések alapján mások is "táplálkoztak" belőle. A névvel és a plakátokkal is gond volt, a második évtől már nem valami baba-mama csoport voltunk, hanem Göröngyös út baba-mama csoport, nehogy összetévesszenek a "másik" baba-mama klubbal, és a plakátokat sem volt elég félévente kitűznöm, hanem rendszeresen pótolni kellett, majd az utolsó éven már nem is pótoltam, elfogadtam, hogy valakiket - fogalmam sincs, kiket, tudom, nem a személyemmel volt bajuk - zavar, így is elért sokakat az internetes kiírás/hirdetés. Egyetlen plakát élte túl a második félévet, és egész máig olvasható volt, igaz, az időjárás a laminált plakátot is "megette" - kifakult, picit beázott, a rajzszög már rozsdált -, amelyiket az iskolánál lévő törött hirdetőtáblára tűztem ki. Ma ott mentünk el a gyerekekkel, és régi elhatározásomat váltottam valóra: leszedtem! Tegnap volt a nyári (Játszótéri beszélgetések címen futó) utolsó alkalma a csoportnak, és ma jelképesen is eltüntettem az utolsó nyomot is.
Fogalmam sincs, lesz-e folytatása. Ha valamikor még lesz rá lehetőségem, biztosan folytatom. Most viszont nagy szükségem volt erre a plakát-leszedésre, mert így jelképesen lezártam ezt a történetet (is).
Szólj hozzá!
2016.08.23. 09:02
Cimbora
- Menjünk cimborázni! Gyere, Hármaska, cimborázni! - mondta tegnap többször Hármaska játszótársa, a tőle fél fejjel magasabb, de két héttel fiatalabb kislány. Nagyon megértik mostanában egymást, néha összekapnak ugyan, de fantasztikusan tudnak együtt játszani.
De a cimborázásnak semmi köze a barátkozáshoz. Mert a cimborázás a három és fél éves leány saját szava a zongorázás és a szintetizátorozás kifejezésére. Mert tegnap sokat zongoráztak a szintetizátoron,.
Tanúja voltam ugyanakkor egy szépséges jelenetnek is - Hármaska kedveskedni akart a kislánynak, leszedett egy virágot, türelmesen várt, kereste a kislányt, szorongatta a virágot, és szelíden, kedvesen odaadta végül a kislánynak:
- Neked szedtem, B.!
Kislány: - Jól van. - Majd elkezdi szétszedni a virágot, végül eldobja: - Nem kell.
Hármaska (arcán pici szomorúsággal): - Nem baj.
A hangsúlyából érezni lehetett, hogy picit csalódott. Én viszont megsajnáltam :-).