Reggel:
Ma konfrontálódnom kell, ha nem történnek addig/akkor, ott csodák. Nem tudom kikerülni a helyzetet, nem én okoztam, és szerintem nem is kell megoldanom. A helyzet az, hogy "jó" gyerekeket kellene prezentálnom, akik engedelmeskednek, akik elsőre figyelnek, a felnőttnek szót fogadnak, egymáshoz nem szólnak, minden utasítást elsőre megértenek és teljesítenek. Vagyis hibátlan, profi, legmodernebb robotot. Egy olyan felnőttnek, akinek a gyermeke Abuval és Babuval egyidős, és nem robot. Egy olyan felnőttnek, aki szerint én vagyok az oka, hogy gyermekeim (Hármaskát is beleértve) nem az általa elvárt robotok. Kíváncsi vagyok, kimenekülök-e megint a helyzetből - korábban sajnos ezt tettem.
A gondom az, hogy sok a hasonló ember körülöttünk. Egyre nagyobb az eszköztáram, egyre könnyebben "szerelem le" a robotokat elváró felnőtteket, de nagyon nehéz ez abban a helyzetben, amikor az illetőnek hasonló korú gyermeke van, és ez a gyermek megtanulta a kettős viselkedést: anyja közelében picit dacoskodó jógyerek, egyéb helyzetekben engedetlen, szívesen "rosszalkodó", összezavart vadmacska. Nem célom hasonló gyermekeket nevelni, sőt... .
Pár óra múlva kiderül, hogyan oldottam meg a helyzetet - most úgy érzem, a felnőttel való kapcsolatomat hagyom veszni, a kérdés csak ennyi: milyen mértékben tudom ma megvédeni a gyermekeim érdekeit.
Délben:
Kiderült. Meggyőződtem, ez nem az én konfliktusom, ez a másik fél saját, belső konfliktusa. Látszólag minden rendben volt, pedig nem voltak "jógyerekek" az enyémek (sem). Mindenki feloldódott, megkönnyebbült a végére. Úgy jöttem (volna) el, hogy oké, nem is volt ez olyan nehéz. Csak ne szólalt volna meg a végén, hogy "legközelebb csinálhatjuk úgy, hogy itt hagyod Hármaskát, nagyfiú már, elmúlt három." A fiúk már az autóhoz szaladtak, közöltem, hogy lesz majd ilyen is, de egyelőre a gyerekeimmel szeretném tölteni az időt.
Egyszerűen nem értem. Pontosabban, mindent értek. Két értékrend, és az egyik meg akarja változtatni a másikat. Itt együttműködni, közös hangot keresni részemről felesleges.
Utóhang, két héttel később:
Továbbra is mindent értek... . A korábban írtakon felül azt is, hogy vannak emberek, akikben a személyiségem megszólít valamit, amit ők sem mernek bevallani maguknak, és amivel irritálom őket. Korábban is találkoztam hasonló emberekkel, nem lettünk barátok, ennyi. És olyan emberekkel is találkoztam - rengeteg van -, akik ahelyett, hogy elkezdenék követni a jó példát, inkább mindent megtesznek, hogy lehúzzák, tönkretegyék, semmibe vegyék, bebizonyítsák valahogy, hogy mégsem olyan jó ez a példa. Hát, most is hasonlók történtek: hátulról, harmadik személyt bevonva ért a támadás, épp olyan személyt, akinek végképp nem kellett volna beavatkoznia. És a slusszpoén: mindezek mellett, úgy tűnik, minden marad a "régiben", csak éppen a szájíz lett még rosszabb... .
2017.03.12. 08:04
Hogyan kezeljünk konfliktusokat
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr6612331303
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2017.03.12. 08:04
Hogyan kezeljünk konfliktusokat
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr6612331303
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.