<a href="https://lilypie.com/"><img src="https://lbym.lilypie.com/QiAXp2.png" width="200" height="80" border="0" alt="Lilypie Kids Birthday tickers" /></a>

abubabu

Jelenetek Abu, Babu (vegyespáros ikrek), Hármaska (fiú), Négyeske (lány) és szülei humortól sem mentes életéből, gondolatok az ikrességről és a lét elviselhetetlen könnyűségéről.

Friss topikok

Linkblog

A blogban megjelent minden tartalom a szerző(k) szellemi tulajdonát képezi, melyet szerzői jogok védenek. Kérlek, engedély nélkül ne használd fel őket! Hasznos olvasást!

Lilypie Kids Birthday tickers

2017.10.14. 14:54 AbuBabu anya

Rákóczi-emlékfák településeinek találkozója

Újabb feladatot kellett teljesítenem, íme:

Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves egybegyűltek!
Hallgassuk meg Isten ígéjét Pál apostolnak a korintusbeliekhez írt 1. levele 3. részének 6. és 7. verséből:
„Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.”
A fák számtalan módon jelképezik életünket, megszámlálhatatlan módon részei mindennapjainknak. Hozzánk hasonlóan a fa egyenesen áll, növekszik, virágzik, termést hoz, öregszik és meghal. A belőle készült tárgyakkal kapcsolódik az emberi lét fontos állomásaihoz. Bölcső és koporsó is készülhet belőle. Ágaival a magasba tör, jelképesen Isten közelébe törekszik, ágaihoz hasonló mintázatú, láthatatlan gyökérzetével a múltból táplálkozik, erőt merítve belőle. Biológiailag is kapcsolódunk a fához: táplál bennünket, életet ad, éltető, friss levegőt biztosít számunkra.
II. Rákóczi Ferenc a „testi és lelki szabadságért” fogott fegyvert 314 évvel ezelőtt. Számomra, aki éltem az ő életének egyik fő helyszínén és sokat jártam a másikon – Sárospatakra és Munkácsra gondolok, - az ezeken a vidékeken honos erdők, csodálatos szépségű hegyoldalak már önmagukban is megmagyarázzák a szabadságszeretetet. És természetes módon kapcsolódik nevéhez a mai faültetés is, jelképezi a múltat, a szabadságszeretetet, mely mélyen gyökerezik bennünk, és jelképezi jövőt is – hiszen a fát mindig a jövő számára ültetjük, - akkor is, ha bizonytalannak tűnik a jövő, - hogy növekedjen, és teremje a maga testi-lelki gyümölcseit.
Pál apostol a saját munkájáról szólt, amikor azt mondta: „Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” Az itt lévő fák ültetői, öntözői, és akik a növekedést látják, akik a múltra emlékeznek, akik a jövőben a fák gyümölcseit élvezik majd – például az óvodás és bölcsődés gyermekek, akik megpihennek majd az árnyat adó lombok alatt, vagy a lehulló falevelekből, makkokból, más termésekből alkotnak majd, - sokfelől jöttek, másfelé tartanak. De hitünk szerint Isten adja a növekedést, a testi és a lelki növekedést is, ezért övé a dicsőség! Adja Isten, hogy a Rákóczi-emlékfák településein elültetett vagy elültetendő fák sokak testi és lelki növekedését segítsék, emlékeztessenek a múltra, legyenek jelképei a gyümölcstermő jövőnek!
Ebben a reménységben fogadjuk Isten áldását!
Istennek népe: Áldjon meg titeket az Úr, és őrizzen meg titeket. Ragyogtassa rátok orcáját az Úr, és könyörüljön rajtatok! Fordítsa felétek orcáját az Úr, és adjon nektek békességet! Ámen.

Szólj hozzá!

2017.10.10. 18:04 AbuBabu anya

Ventillálás

Sokszor segít, ha megfogalmazom, ami bánt. És a billentyűzet sokat elbír. És talán segít megérteni, miért nem tudok ezen olyan könnyen túllépni. Mert teljesen lényegtelen dologról van szó, és teljesen evidens, hogy "normálisan" gondolkodom.
Úgy adok oda gyerekruhákat, hogy nem várom vissza. Átmosom, mielőtt odaadom, és ellenőrzöm, hogy nem lyukas/foltos/nem engedett-e el a varrás - ez a saját magam iránti elvárás. Amit kapok, azt is át szoktam mosni, nem várom el, hogy más mossa, és kaptam már javítandó ruhákat is, amiket örömmel megjavítok, használunk. Ennyit az elvekről. És eddig - pedig nagyon szegényektől is kaptunk sok ruhát, akiknek például automata mosógépük sincs - evidens volt számomra, hogy szennyes ruhát nem adunk tovább/nem adunk vissza.
Hát, most, nem először, megdöbbentem. Nem kértem vissza a ruhákat, főleg nem azokat, amiket nem is tőlünk kaptak. De olyan rossz állapotúakat kaptam, amiket segélyszervezetnek sem adnék, és olyan ételmaradékos ruhákat kaptam vissza, amelyekről a megszáradt maradékok lepotyognak, ahogy előveszem, - de ez a kisebb gond, mert kimosom, mielőtt megválnék tőlük, - és belepenészedtek az ételmaradékok, tehát megpróbálom majd kifehéríteni, de már senkinek sem adnám oda... . Az már csak hab a tortán, hogy azt az utasítást kaptam, hogy pakoljak össze egy barátnő születendő gyermekének a lassan egy éve visszaküldött ruhácskákból. És azon is csak csodálkozom, hogy miért kapok olyan ruhákat, amiket nem tőlünk kaptak, és amik később lesznek jók (nem nekünk, nekik). Azon sem lepődök meg, hogy vannak pl. nyári ruhadarabok - fejkendők, sapkák - stb., amik évekig hordhatóak... .
Egyszerűen újra és újra megdöbbenek, hogy hiába a korrekt hozzáállásom, ilyen bosszantó helyzetekbe keveredek... . Túl leszek rajta, van elég gondom, bajom, nehézségem, megoldandó feladatom, munkám. Ventilláltam.
etelmaradekos.JPG

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása