Egy anyuka panaszkodott, hogy a gyermeke nem szeret hittanra és gyerekistentiszteletre járni, mert minden történetet ismer. Szerintem csak kifogás, de ha már így alakult, bátrabban választottam olyan szakaszt, amit tuti nem dolgoztak még fel gyerekek. Persze nem jött ma sem a gyermek, és sokszor érzem magam kényelmetlenül, mert az én három gyermekem alkotja a csapat legalább felét... . Most is ..., a két másodikosomon és egy középső csoportosomon kívül egy elsős és egy nagycsoportos gyermek volt, tehát az ötből kettő tud olvasni... .Mégis nagyon jó hangulatban dolgoztuk fel Kain és Ábel története utántól Noé történetének a kezdetéig a tulajdonképpeni családfát. Kiosztottam a neveket és helyszíneket, és két lapra pakolgattuk, ahogy olvastuk a leírást. Abu és Babu pedig már korábban kérdezte, hogy meddig éltek régen az emberek, így élvezték, ahogyan összeadtuk az első gyermek születésekor betöltött életévet az utána élt évekkel - fejben adtak össze háromjegyű számokat - persze aztán a bibliai szövegben is olvastam. Beszélgettünk bevezetésképp foglalkozásokról, életkorokról, családfáról. Lezárásként igaz emberről, gonoszságról, végül Noéról. Csak ne lenne bennem az a fura érzés, hogy megint elsősorban az én gyerekeim profitálnak mindebből, pedig annyi, de annyi családnak lenne lehetősége, szüksége ilyen vasárnap délelőttökre... .
2017.10.22. 14:43
Ádámtól Noéig
Szólj hozzá!
2017.10.19. 23:57
Koncert
Annyi mindent elfelejtettem, csodálom, akik sztoriznak régi eseményekről, és állításuk szerint minden úgy történt, ahogy most mesélik... . És annyi mindent szeretnék leírni, hogy ne felejtsem... . A mai is ilyen....
Talán mert ez az első év, vagy mert olyan jó, hogy van ok ilyeneken részt venni, de a héten nemcsak hétfőn és szerdán voltunk a zeneiskolában, hanem a tanárok koncertjére is elmentünk csütörtökön D-re a római katolikus templomba. Mivel épp jó idő volt, a fára mászás volt a szórakozás ( 2-kor jöttek haza az iskolából, 3-ra kész volt a lecke, volt idő játszani), hiába kezdtem időben készülni, utolsó pillanatban indultunk el, és épp időben, 5 óra 2 perckor ültünk be az utolsó padsorba. És elkezdődött az én 40 perces kiképzésem.
Hármaska (4 év 10 hós) közölte, hogy ő lát elöl egy helyet, odamegy. Mivel már ismerem, tud jól is viselkedni, és 10 perc elteltével vissza szokott jönni hozzám, engedtem. Nem láttam rá jól, de így is rettegtem, mert az előző hétvégén bizonyította, mennyire rosszalkodó kismajom is tud lenni. Végül egyszer szaladt hátra hozzám és kb. háromszor térdelt fel a padon, fordult hátra és integetett nekem (természetesen épp egy-egy élvezetes zenedarab közepette).
Abu és Babu pedig tele voltak kérdésekkel. Minden érdekelte őket a templombelsőtől kezdve a hangszereken át a mit jelent a hangverseny, valóban verseny lesz itt kezdetű eszmefuttatásaikig.
Aztán hazajöttünk - apjuk épp a Balatonon töltötte ezt az éjszakát, így - továbbra is egyedül kellett boldogulnom velük. A vacsora után, az esti fürdés idejében nekiálltak legóból hangszereket gyártani. Azóta tart a zene-őrület (is).
Időre van szükségem, mire újra bevállalok velük egy olyan rendezvényt, ahol "viselkedni" kell, de most jól vizsgáztak.
Szólj hozzá!
2017.10.22. 14:43
Ádámtól Noéig
Szólj hozzá!
2017.10.19. 23:57
Koncert
Annyi mindent elfelejtettem, csodálom, akik sztoriznak régi eseményekről, és állításuk szerint minden úgy történt, ahogy most mesélik... . És annyi mindent szeretnék leírni, hogy ne felejtsem... . A mai is ilyen....
Talán mert ez az első év, vagy mert olyan jó, hogy van ok ilyeneken részt venni, de a héten nemcsak hétfőn és szerdán voltunk a zeneiskolában, hanem a tanárok koncertjére is elmentünk csütörtökön D-re a római katolikus templomba. Mivel épp jó idő volt, a fára mászás volt a szórakozás ( 2-kor jöttek haza az iskolából, 3-ra kész volt a lecke, volt idő játszani), hiába kezdtem időben készülni, utolsó pillanatban indultunk el, és épp időben, 5 óra 2 perckor ültünk be az utolsó padsorba. És elkezdődött az én 40 perces kiképzésem.
Hármaska (4 év 10 hós) közölte, hogy ő lát elöl egy helyet, odamegy. Mivel már ismerem, tud jól is viselkedni, és 10 perc elteltével vissza szokott jönni hozzám, engedtem. Nem láttam rá jól, de így is rettegtem, mert az előző hétvégén bizonyította, mennyire rosszalkodó kismajom is tud lenni. Végül egyszer szaladt hátra hozzám és kb. háromszor térdelt fel a padon, fordult hátra és integetett nekem (természetesen épp egy-egy élvezetes zenedarab közepette).
Abu és Babu pedig tele voltak kérdésekkel. Minden érdekelte őket a templombelsőtől kezdve a hangszereken át a mit jelent a hangverseny, valóban verseny lesz itt kezdetű eszmefuttatásaikig.
Aztán hazajöttünk - apjuk épp a Balatonon töltötte ezt az éjszakát, így - továbbra is egyedül kellett boldogulnom velük. A vacsora után, az esti fürdés idejében nekiálltak legóból hangszereket gyártani. Azóta tart a zene-őrület (is).
Időre van szükségem, mire újra bevállalok velük egy olyan rendezvényt, ahol "viselkedni" kell, de most jól vizsgáztak.