Nincs mit elmondani, nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek:
Csodálatos kislány mellől írok, aki több mint hat hetes, tökéletes, tündér, mindenkit boldoggá tesz és mindent jobbá tesz. Még a lelkifurdalás is könnyű, "normális", hogy milyen jó lett volna már Abuval és Babuval így élni meg a mindennapokat. És milyen jó lenne, ha most végre sikerülne mindent úgy megélni, ahogy vágytam rá. De a nehézségek maradtak, a jelen is igencsak közdelmes, talán csak ez a fantasztikus kicsi lány ad mindenkinek erőt tovább menni, megharcolni a mindennapokat.
Nem, nincs időm leírni a sok örömet, a sok küzdelmet. Csak annyit: amikor már minden veszni látszott, ő csodálatosan megszületett, olyan könnyen, amiben sosem reménykedtem. Aztán gyorsan hazajöttünk, idekinn is összenőve létezünk, az összes nehézséggel szembenézünk, és a sok öröm és mosoly mellett együtt sírunk, immár hatan éljük meg a magasságokat és a mélységeket. Négyeskének és nekem a legkönnyebb mindez, hiszen nekünk segítenek a hormonok. A többieknek nehezebb. Abu és Babu az egész tanévet keményen végigdolgozta, nagyok is már, az érzelmeiket is próbálják jól kezelni, meg minden érdekli őket, ami "babázás", az apjuk is sokat változott az évek során, őszinte örömmel gondoskodik Négyeskéről, de Hármaska nagyon nehéz helyzetben van. Rajong a kistesóért, de nagyon hiányzom neki és nagyon szeretne hasonlítani a nagytesóira is, így nagyon sérült kettőnk között a kötődés. Fáj a szívem, amikor látom, sehogy sem találja a helyét. A tágabb család viszont valóban nem találja a helyét, szóval, szükségünk is van minden boldog együtt töltött pillanatra hatunknak, hogy legyen erőnk... .
Szeretnék írni. Visszamenőleg is szeretnék néhány mozzanatot lejegyezni. Talán azért, hogy erőt adjak egy-egy ide tévedő olvasónak. És persze azért, mert gyógyító számomra az írás. De addig is, csak ennyit szerettem volna most lejegyezni: minden nehézség ellenére fantasztikus dolog négy csodálatos gyermek anyjának lenni, megélni azt, ami sokak számára csak üres, képmutató megjegyzés: Isten áldása a gyermek. Én valóban áldottnak érzem magam, magunkat.
2019.07.17. 23:20
Elmondom
Címkék: anyaság
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr9914968488
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2019.07.17. 23:20
Elmondom
Címkék: anyaság
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr9914968488
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.