Hármaskának ma kiesett az első tejfoga. Pontosabban, délelőtt, főtt kukorica evés közben nagyon meglazult, aztán késő délután - addig folyamatosan piszkálgatta, mozgatta - apja "kivette". Nem vagyok benne biztos, de hármójuk közül neki esett ki legkésőbb az első tejfoga. És ez a bizonytalanság arra indított, hogy tudatosabb legyek, örökítsek meg több mozzanatot a gyerekeim életéből, akár a takarítás, a rendrakás kárára is... . Azt is, hogy hozzánk nem jár a Fogtündér, de viccelhetünk, hogy Hármaska annyira menő, hogy neki biciklit hozott. Ugyanis épp ma, a Holdra szállás 50. évfordulóján sikerült megvenni az új biciklijét, amit nem "megörökölt" Babutól, hanem ő választhatott magának. Nagyon boldog, én pedig továbbra sem tudok napirendre térni afölött, hogy ő boldogan örököl mindent a nagyobb testvéreitől, és most sem növelte a boldogságát az a tény, hogy ezt végre új állapotban, neki vesszük. Nyilván, ebben én vagyok a "hibás", hiszen szinte minden nap látják, hallják, hogy örülök, amikor Négyeske egyik ruhadarabjáról vagy játékáról elmondom, hogy emlékeim szerint ki vette vagy kitől kapták és ki hordta, ki játszott vele. És bár a körülöttünk élők szemében az az érték, ami új, amit valaki "alanyi jogon" kap, nálunk azt sajnálják, hogy Négyeske már nem találkozott a cicánkkal, vagy tönkrement valamelyik játék, amivel mindhárman játszottak.
Az én memóriám viszont kopik, változik. Két szempontból is romlik. Egyrészt, már nem minden tárgyról tudom megmondani, hogyan került hozzánk, de ami rosszabb, a gyerekeinket érintő fontosabb eseményekre sem emlékszem. Tisztelem azokat, akiknek önéletrajzi regénye megjelent, de egyre több kétségem van, egyre többször fordul meg a fejemben, hogy valóban jól emlékeznek-e, hiszen az én tapasztalatom szerint az idő rostáján néhány érzelmekkel is telített emlékünk mélyen belénk vésve tűpontosan bennünk marad, más emlékeket viszont az újonnan szertett ismereteink szerint átdolgozunk, elfelejtünk vagy átalakítunk, átírunk. Másrészt, vicces, de az életemet alapvetően érintő ismereteket egyszerűen kidobja az agyam. Tőlem, a (rejtett szőke) nőtől szoktak az autómmal kapcsolatosan kérdezni. El szoktam visselni a választ, de pl. tegnap nem tudtam megmondani, mennyi idős. 11 hónapot tévedtem, pedig mindössze másfél éves, és nagyon szeretem, az életem nagyon fontos része. De azok az információk, amelyek "rendben" vannak, amelyekkel nincs különösebb dolgom, mert döntöttem anno felőlük vagy nincs velük teendőm, egyszerűen kiesnek a memóriámból.
Szóval, itt az ideje, hogy végre írjak. Hétköznapokról, ünnepekről, témákról, amelyek fontosak számunkra. Fogalmam sincs, mikor, talán pár hónapja, a terhesség közepén kijelentettem, hogy mostantól senkit nem vagyok hajlandó ápolni, senki miatt nem vállalhatunk pluszfeladatot, csak én lehetek beteg. Nem így történt, most is apjuk náthás, szerintem a klímától, így már a gyerekekkel kidőlt, volt végre időm ezt a bejegyzést megírni... .
2019.07.20. 22:32
Fogváltás és következményei
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr4514972788
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2019.07.20. 22:32
Fogváltás és következményei
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr4514972788
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.