Pár nap múlva kereken 2 és fél éves lesz Hármaska. Ma a nappali alvásból rosszkedvűen ébredt, szerintem, ha megteremtem neki a megfelelő körülményeket, még visszaaludt volna. De nem állt módomban, így, hogy fel ne ébressze a szombat délutáni alvásából apját, kiléptem vele a ház elé (hadd hallják a sírást a szomszédok, - viccet félretéve, épp nemrég csodálkoztam rá újra, hogy mennyire nyugodt gyereknek tűnik Hármaska, amikor valaki, aki viszonylag gyakran találkozik vele, hangosan kiáltott rá, hogy "Te így tudsz hisztizni?!?!" - ötvenes nagymama). Próbálom nyugtatgatni, higgadt maradni, épp kezdem elveszíteni az amúgy is viharvert (fejgörcs, két himlős-nyűgös ötéves) türelmemet, amikor elkiáltja magát:
- Kjokodij! Anya, ott kjokodij!!!!!!!
- Hol? - kérdezem, bármit elfogadok, csak az ordítás maradjon abba, és akkor látom, hogy egy farkavesztett gyík szalad a farakáshoz.
Hívtuk a tesókat, percekig űztük-kergettük-kerestük a rémült gyíkot.
Többször elgondolkodom, mit adhatnék a gyerekeimnek. Néha vannak jutalom-pillanatok, mint ez a kjokodij. Legtöbbször csak fejben van időm megírni, egy náthából lábadozós, eső utáni, pár héttel ezelőtti délutánon is ez történt. Az emlékeim kopnak, de hetekre való élményt gyűjtöttünk fél óra séta során. Biciklikkel, kismotorral, esőruhában indultunk, tócsákba bele, állatnézőbe. Az ismerős kutyák, macskák mellett elhaladva, ismerős tyúkudvar, ismerős ló, kacsák, majd szembetalálkoztunk öt báránnyal. Nem tudom, kik lepődtek mag jobban. Innen, tócsákba szaladgálva, más ismerős vadkacsák, tyúkok, kiscsibe, végül pedig az eső miatt előbújt csigák. Semmi extra, a bárányok kivételével, hiszen ismert, gyakori útvonalunk ez, mégis örültem, hogy így sétálhatunk. Cserebogarat, szarvasbogarat, újabban krumplibogarat kedvükre gyűjthetnek, csigázni, gilisztákat tyúknak adni, hangyabolyt lesni, darázsfészked nézni, legyeket, méheket figyelni szoktak, békákkal is szórakoznak, vadgalambot kergetni, fecskét, gólyát figyelni természetes számukra, Hármaska a verebeket is kergeti. Kecskét, disznót, kismalacot, nyulat, pulykát, némakacsát szoktak látni, tudják, melyik útvonalon milyen állat látható. És ezek csak a bogarak-madarak-háziállatok. Igaz, egy állat-kiskereskedésbe is bejáratosak, sose veszünk semmit, de ott időznek, pechünkre egy bevásáró központban üzemeltetik a boltot... .
Ma is ült lovon Abu, Babu és Hármaska. Reménykedem, hátha javukra válik az élővilág ilyen megfigyelése... .
