Alig 1 hónap múlva ünnepeljük Hármaska 3. születésnapját.
Ma délelőtt, amíg a tesók oviban voltak, jól haladtunk mindenféle rendezéssel, néha beszélgettünk, amúgy mindenki végezte a maga dolgát. Jó ideje kiszámítható a szervezete, általában naponta egy széklete van. Ugyanakkor ő az a gyermek, akinek a többiektől eltérően meg tudja fogni a hasát a rizs mellett a banán, a krumpli, a sárgarépa is. Ma szinte harmadnapra "sikerült" a "termés, mikor végzett, együtt érzően megkérdeztem tőle:
Én: - Megkönnyebbültél?
Ő: - Nem, nem ültem le a kakával!
Elmagyaráztam neki, de nehéz volt komolynak maradnom... .
Alig telt bele pár perc, újra jót mosolyogtam. Német nyelvű kis mesekönyveket adtam neki, hadd lapozgassa. Tetszett neki, kérdi:
- Elolvasod?
Én: - Majd apa hazajön, és lefordítja neked.
Ő megfordítja a könyvecskét, fejjel lefelé tartja, mutatja: - Anya, így?
Újra magyarázatokba kezdtem, és újra nehéz volt komolynak maradnom.
