Az elmúlt hetek, hónapok, sőt évek tanulságaiból most néhány nagyon hangsúlyos lett számunkra.
Az első, és talán legfontosabb, hogy nagyon megváltoztunk. Mind. Nem csak a gyerekek nőnek, okosodnak, és nem csupán a mi testi-lelki képességeink romlanak, és nem is csak a nagyszülők öregednek, és nem csak a minket körülvevő világ lett bonyolultabb, nehezebb. Mi változtunk, változunk. És ez nagyon jó, nagyon hasznos. Nem azért változunk, mert alkalmazkodnunk kell a körülményekhez, hanem azért, mert valami megmaradt, valami nem változott: az, hogy a hitünk, a meggyőződésünk szerint cselekszünk. Meglátásom szerint ez nemcsak ránk, szülőkre igaz, hanem a gyerekekre is - értelmük és érzelmeik szüntelen megfigyelésre, cselekvésre, kommunikációra serkentik őket, sosem unatkoznak, mindenre figyelnek, számon kérik az igazságosságot, a következetességet és mindent megkérdeznek, mindenre rákérdeznek.
De most inkább csak magamról szólnék: megváltoztam. És ez rengeteg konfliktussal jár. Nem csupán belső konfliktussal, bár azzal is, hiszen olyan dolgokat teszek meggyőződésből, amiknek éppen az ellenkezőjét tartottam helyesnek a gyerekeim megszületése előtt. Ehhez szellemileg, érzelmileg is változásra van szükség, ez belső konfliktussal jár és nagyfokú tudatosságot követel és eredményez is. Egyik ilyen belső konfliktus, hogy mindig úgy képzeltem, a gyermek születése lényeges változást nem okoz, csak egy feladatot jelent, és ha jól látom el ezt a feladatot, akkor a korábbi életvitel nagyrészt folytatható. Ezt a képzetet erősítette a környezetem, tulajdonképp máig ez a fő elképzelés a mai nőről - "nevelje" "jól" a gyereket. Az, hogy "jól" "neveli", elsősorban abból látszik, hogy pár hónap múlva a korábbi életét 90%-ban folytatni tudja. De ez a változás számtalan más konfrontációval is jár. Mert ha nem az elvárt, a ma is élő elképzelést követem, akkor szembekerülök a legtöbb környezetemben lévő emberrel is. Vannak súlyos konfliktusok is, de vannak jelentéktelenek is, mint például a mai: az óvodában Abura és Babura várakozva Hármaska a folyosó padlóján lévő téli dekorációval játszott. Nem először tette, legalább két hónapja hozzá-hozzányúl (december eleje óta seprik egyre kisebbé a sarok-dekorációt). Arra jött egy takarítónő, félelemmel rákiáltott: "Nem szabad, nem szabad, tedd vissza, eltöröd!" Azonnal kedvesen szóltam, hogy itt vagyok, vigyázok rá, nem fogja eltörni, mindjárt visszateszi. Korábban hasonló szituációkban és is hasonlóan reagáltam volna, hiszen a gyereknek "jónak" kell lennie, nem nyúlhat hozzá semmihez, mert jaj, eltöri, jaj, kárt tesz benne, jaj, megfázik, jaj, amúgy is csak nézni szabad, jaj, a gyerek nem tud vigyázni a felnőtt dolgaira. Az már teljes mértékben lényegtelen, hogy a közlekedő folyosón, a bejárat melletti sarokban a földön miért található olyan téli mesebeli tájat formázó dekoráció, amihez elméletileg nem nyúlhat hozzá a mellette naponta legalább kétszer elhaladó gyermek. Van, hogy naponta többször keveredek hasonló szituációkba, amikor ismerősök, és ismeretlenek is "meg akarják nevelni" a gyerekeimet. Ha van erőm, megelőzöm a beszólásokat, sokszor viszont nem tudom megvédeni a gyerekeimet. És közben nem értem az embereket, egyre kevésbé értem... . De ezekről külön is írok.
Van képem is a sztorihoz, bár korábban készült, ha ezt a szituációt látta volna a takarítónő, megkaptuk volna a jaj, vigyázz a ruhádra és a jaj, megfázol sápítozást is. Mivel akár 20-25 perc csúszás is előfordul az ebédeltetés kezdésében, így van idő játszani olykor-olykor... . Viszont a dekoráció bal oldalán nehezen felismerhető mécses mit keres ott hetek óta, az már csak költői kérdés részemről... .
2016.02.10. 13:18
Helyzetelemzés: Változás.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr888378980
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2016.02.10. 13:18
Helyzetelemzés: Változás.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr888378980
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.