A helyzetértékeléseket folytatnám, ha lenne rá időm. Lesz.
De mostanában két mondat nagyon hangos lett számomra. Valaki, a gyerekeimre és rám azt mondta, hogy nem a mennyiség számít, hanem a minőség. Olyan szituációban tette ezt, ahol semmiféle reakcióra nem volt lehetőségem. Tudom, hogy ez a mondat róla szól, és hogy nagyon fáj az illető lelke, mégis nehéz a hétköznapokban, hiszen sokszor testi-lelki erőm végletekig kihasználva próbálok helytállni, hogy mindenkinek minőségében is jól teljen az élete. Tudom azt is, hogy ez lehetetlen feladat, hiszen nem csupán az én felelősségem és kötelességem, hogy mindenkiről megfelelően gondoskodjak. Mégis eszembe jut újra és újra Gyökössy Endre és az osztálytársa: "Minek él egy töpörtyű?" ( http://hitremenyszeretet.network.hu/blog/hit-remeny-szeretet-blogja/gyokossy-endre-mai-peldazatok-el-nem-nemulo-harangok ) , és ha eddig nem volt elég nehéz a gyereknevelés és a környezetemmel való kommunikálás, akkor mostanában még nehezebb: jobban igyekszem figyelni a szavaimra is... .
2016.02.17. 08:38
Szavaink
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr258397596
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2016.02.17. 08:38
Szavaink
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr258397596
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.