Valamelyik nap, fogalmam sincs, miért, mondtam Hármaskának, hogy majd le fogjuk venni a biciklijéről a pótkereket. Talán azért, mert az elmúlt hetekben láttam, milyen gyorsan és ügyesen manőverezik a futóbiciklivel, és azt is észrevettem, hogy a kis klasszikus triciklit is tekeri. Valóban, sokat ment, sőt, tanítás nélkül rollerezni (klasszikus, felnőttként is használható roller) is láttam, csodálkoztam is, hiszen számára magasan volt a kormány.
Ráadásul, mivel balos a gyerek, a biciklit is és a legtöbb járművet jobbról közelíti meg, így a minimálisnál is kevésbé, szinte semennyire sem szólok bele a sportolási szokásaiba, fejlődésébe, mert külön kellene agyalnom, hogy mit hogyan mutassak meg neki. Azt is észrevettem, hogy a számítógép egerének a használatát próbálja ellesni, sikerrel, mert amikor egyszer-kétszer a bekapcsolt gép elé szökött a tudtom nélkül, láttam, hogy bal kézzel profin használja (becsuk ablakokat, megnyit programokat, rajzolni is próbál az egérrel).
Szóval, történt egy említés a pótkerékről. Tegnap közölte, hogy ugye, akkor este leszedjük. Oké, bár esőre állt az idő, leszedtük. Picit tartottam tőle, hogy fáradtan (nem aludt nappal) majd jó kis kudarcélményben lesz része, így tudatosan készültem, hogy majd türelmesen tanítgatom. Ahogy segítettem neki elindulni, úgy tekert, mintha mindig is két keréken ment volna.
Aztán ma reggel, mindenféle tanítás nélkül rájött, hogy kell egyedül elindulnia, majd pár perc múlva a kontrafék és a kézifék használatának csínjait gyakorolta... . Adottak voltak az eszközök, adott volt a szabadság, és három és fél évesen (+9/10 nap) boldogan teker, mint a nagyok.
Abu szaladt velem az elején, majd a felszállásnál tegnap még ő segített, annyira boldog volt, hogy elhatározta, könyvet fog írni, mint a Bartos Erika néni, és leírja, hogyan "tanult meg" pótkerék nélkül biciklizni Hármaska. Meg is kérdezte tőlem még tegnap este, hogy hogyan kell könyvet írni. Ma sem hagyta őt nyugodni a téma, így este belekezdett. Az első oldal, ami elkészült, éppen azt ábrázolja, hogy szemerkélő esőben futok a pótkerék nélkül tekerő Hármaska után:
Élőben a színek élesebbek.
Igen, az esőfelhő szemöldöke morcos, de süt a napocska is.
És, igen, a rajz tetején ott a felkiáltójel, az elé kell majd beírnom a szöveget, amit majd diktál, hiszen könyvet ír... .
2016.06.18. 21:55
Pótkerék nélküli meseírós élet
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr1008807140
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2016.06.18. 21:55
Pótkerék nélküli meseírós élet
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr1008807140
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.