abubabu

Szólj hozzá!

2013.12.24. 23:36 AbuBabu anya

Szenteste

Abu nem álmos, örül a névnapi virágnak meg mindennek, ami egész nap történt. A következő párbeszéd hirtelen világosságot gyújt anyja fejében:
Abu: Nagyon szeretlek, anya! Nagyon szeretlek!
Anya: Ezt a könyvet olvashatom neked?
Abu: Inkább olvass felnőtt könyvet. Vagy inkább csináld azt, amit szeretnél, például terítsd ki a ruhát, vasalj! Nagyon szeretlek, anya!
Névnapos Abu.jpg

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2013.12.08. 22:38 AbuBabu anya

Hölgyem, Főnök és Tóni - 1 év

1 éves lett Hármaska, akinek a legáltalánosabb beceneve a Tóni (ejtsd Tauni), néha Manó vagy Manócska - a maga 10 és fél kilójával, akinél igen magas a cukiságfaktor.
Fantasztikus ember, már most látszik, hogy súlyos egyéniség, egyszerűen nem lehet rá haragudni, mindenkit levesz a lábáról a mosolyával és a hangos kacagásával és mindent elér az ordításával és az erejével.
Hölgyem igazi szoknyás-ruhás, öltözködős csinibaba lett a két fiú mellett. Olyan sikításra, visításra, mesteri színészi képességeket sejtető akaratnyilvánításokra képes, amiről biztosan tudjuk, a vérében van, nem tőlünk tanulta. Imádja Hármaskát, a kezdeti - látszólagos - tisztes távolságtartás után most hibátlan, tökéletes védelmezője, tanítómestere, pótanyukája. Imádja Babut is, de megverni is - ha közös az ellenség, aki az anya, akkor azonnal összezár vele.
A Főnök is rengeteget változott - az első 8 hónap tökéletes harmónia után folyton szekálja Hármaskát. Igaz, ő tudja csak igazán megnevettetni, és ő tudja a legjobban védelmezni is, de az örökös harc a játékokért és a folyamatos arcbirizgálás az anya idegeit folyamatosan tépázza.
Gyökeres, kevésbé látványos, de meghatározó változások 1 éve volt ez.

A gyermekeim is jól ismerik a Hol jártál, báránykám? c. népdalt. Sokat énekelünk, és már korábban is, de most, hogy sorra előkerülnek a gyereknevelés kérdései, megdöbbentett, mellbevágott a szövege:

Hol jártál, báránykám?
Zöld erdőben, asszonykám.

Mit ettél, báránykám?
Édes füvet, asszonykám.

Mit ittál, báránykám?
Forrásvizet, asszonykám.

Ki vert meg báránykám?
Szomszéd legény, asszonykám.

Sírtál-e, báránykám?
Sírtam biz' én, asszonykám.

Szobatisztaság

Címkék: szobatisztaság

Megkértek, hogy segítsek tájékozódni a szobatisztaság kérdésében, íme a véleményem:
A szülő hozzáállása és a gyermek érettsége szükséges a szobatisztasághoz! Régen nagy macera volt a pelenka mosása (szerintem most is az, bár könnyebb picit), és az anyukák jobban figyeltek a gyerek jelzéseire, a gyermek pedig másfél évesen már képessé kezd válni a testi folyamatainak az irányítására, így alkalmazkodott az elvárásokhoz. Ezzel azt akarom mondani, hogy mindenképpen megéri próbálkozni, de ha nem teszel semmit, akkor is megérik rá három éves korára.
Amit tanácsolnak általában:
- pelenka nélkül lenni – van, aki például felszedi a nappaliban a szőnyeget néhány hétre
- mosható pelenka – szerintem ha korábban nem ezt használta valaki, érdemes használtan beszerezni, mert pl. van gyerek, aki nem is hajlandó lecserélni a jól bevált pelenkáját; illetve macerás a pelenkamosás.
- esetleg textilpelenka belehajtogatása papírpelenkába
- köztes megoldás: pelenkakülső + textilpelenka – a pelenkakülső a gumibugyi modern változata, gyorsan szárad, kézzel mosható, kettő is elég lehet, textilpelenka meg amúgy is maradt.
- Bilikönyv (Alona Frankel) - könyvtárból kölcsönözhető, szerintem érdemes megvenni, mert a gyerekek nagyon szeretik
- szülői határozottság: érdemes eldönteni, mit használjon a gyermek: bili és/vagy WC-szűkítő és/vagy WC - van, aki eleve WC-re szoktatja a gyermeket.
- látvány: a szülő intimitás-küszöbétől függ, mit enged meg a gyereknek, de ha a szülő szégyellős is, hasonló korú gyermek wc-zését/bilizését érdemes megnéznie.
- A legfontosabb: szeretet és türelem: nem szabad nagy ügyet csinálni az egészből, mert ha a gyerek látja, hogy mennyire fontos ez a szülőnek, visszaél a helyzettel.
- Mindez egészséges gyermekre vonatkozik, fogyatékossággal élő vagy eltérő fejlődésű gyermeket következetesen, azonos cselekménysorral kell szoktatni.
Véleményem szerint nagyon sok emésztőrendszeri betegségnek, az aranyérnek, sok esetben az inkontinenciának egyik oka a nem megfelelő szobatisztaságra való nevelés.
Pedig ez is olyan egyszerű! Ha a gyermeket szeretik, ha szeretettel tanítják, ha szeretettel kivárják, míg megérik rá, akkor időben magától szobatiszta lesz; nem lesznek "balesetek", egészséges lesz.
Érdekes, hogy néhány hónappal azután, hogy (nappalra) szobatiszta lett a Lány és a Fiú, megszületett Hármaska, nem volt visszaesés, "baleset" sem, a Fiú hamarosan végleg elbúcsúzott a pelenkától, a Lánynak éjszakára maradt, és szinte teljesen önállóak, megbízhatóak.

A Békás-tónál sétáltam a három gyerekkel, mellettünk egy ránézésre 150 kilós anya, 120 kilós apa, két éves forma kisfiú sétált el (távolabb). Abu:
- Anya! Nézd! Egy pocisnéni! (Én nem értem, többször rákérdezek, mire leeszik, hogy mit mond és kire gondol.)
- Ezt hogy érted?
- Nézd, olyan nagy pocakja van, de már nincs benne kisbaba, ott van a kisfiú! Pocisnéni!
- Olyan nagy pocija van, mint anyának? (Elememben vagyok, meg az a plusz 10-12 kiló is megzakkantott, ami miatt nehéz öltözködnöm... .)
- De anya! Neked nincs pocakod!!! (Nem az udvarias "nem is olyan nagy a pocakod", hanem nincs!!!)
Hát, jólesett, még akkor is, ha egy valóban "könnyebb átugorni mint megkerülni" asszonytárssal hasonlított össze a lányom.
Tanulság helyett: Van, akit a szoptatás egyértelműen hizlal, sajnos én ilyen vagyok, bár erőnlét tekintetében a nagy súlytöbblet még nem okoz gondot. De a gyermekem nem trampliz, kövérez le, nem néz le másokat, csak becéz: pocisnéni!
Utóirat gyanánt: A Békás-tóról az Ötholdas Pagony játszótérre mentünk, ahol életében először hintázott a nyolc hónapos Hármaska (mivel sokat van hordozókendőben, ezért eleve jó az egyensúlyérzéke, illetve kicsi a ház a különböző hintákhoz):
hintázás.JPG

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2013.08.09. 22:16 AbuBabu anya

Hordozás és testvérféltékenység ikerként

Busszal indultunk Debrecenbe, ezért Hármaska kendőbe került, a Lány kérte, hogy Katát kössem rá "hordozókendőben". Nem vettünk, nem varrattam gyerek-hordozókendőt, valahogy nem gondoltam, hogy nála ez hangsúlyos lesz, de néha kéri, így két selyemsálat csomóztam egybe, hogy "szabályosan" "hordozhasson" a Lány.
Ledöbbentem, hogy a nagy sietség közepette, ahogy megkötöttük a kendőt, a Lány odahajolt, és egy puszit nyomott Kata fejére. Éppen úgy, ahogyan én szoktam megpuszilni Hármaskát! Azt hittem, ezt nem látták a Fiú és a Lány, hiszen annyira lényegtelen(?) és ösztönös momentum ez, hogy én magam sem figyelek oda.
Íme a Lány Katával:

hordozós.JPG

Egy hajvágás margójára

Már két hónapja történt, amikor a Lányt megfosztottuk ékességétől, a gyönyörű, göndör hajától. Ez volt az első hajvágása. Villámgyors, és eddigi egyik legjobb döntésünk volt.
De előtte a fontos kérdés: mikor vágjuk le a gyermek haját? Egyesek szerint vágni kell, hogy erősödjön. Szerintem ez városi legenda, annyi valóságalapja lehet, hogy a hosszabb hajat megviseli a folyamatos kifésülés, a sok formázás, alakítgatás, de ez nem a kisgyerekekre vonatkozik. Mások szerint a gyermek egy éves koráig nem érdemes. Szerintem van olyan nagy hajú gyermek, akinek érdemes, de nálunk egyik gyermek sem ilyen.
A másik fontos kérdés, és a válaszok itt is eltérnek, hogy ki vágja le: fodrász vagy a szülő? Szerintem ez nem elsősorban anyagi kérdés, van, akinek a hajához fodrász nem is nyúlhat. Itt viszont az is kérdés, hogy mesenézés, anya öle vagy éppen az alvás a megfelelő hely(zet) a hajvágásra.
Biztos van még sok kérdés, és eltérő a gyakorlat, mi könnyen, gyorsan döntöttünk eddig is. A Fiú már elmúlt 1 éves, amikor hátul vágni kellett a hajából, őt mesenézés közben, álmában, vagy épp fürdés közben, de mindig Anya nyírta eddig (fodrászhoz már többször elkísérte Apát, de más ollója alá nem hajtotta a fejét); Hármaska még nem növesztett akkora hajkoronát, hogy be kellett volna avatkozni; a Lány viszont szépen viselte a magától sűrűsödő, növő, változó szőke, sokszor gyűrűgöndör fürtjeit.
Aztán elérkezett az a pont, amikor elkerülhetetlenné vált a változtatás. Anya arra tanította, hogy a szemébe lógó fürtöket egyszerűen ki kell simítani onnan, ha zavarnak (úgyis beakadnak a többi fürtbe, nem lógnak tovább a szembe), és ha volt rá alkalom, csurikat, hajfonatokat gyártott a Lány örömére. Egyik ágról a nagyszülők hajgumikkal, hajcsatokkal halmozták el őt, ők arra tanították, hogy ezek a kellékek kerüljenek a hajba. Másik ágról az volt a fontos, hogy szépen meg legyen fésülve, és az elöl rakoncátlan tincsek csattal helyükre kerüljenek, és sokszor a Lány figyelmét újra és újra felhívták erre. A Lány egyébként utálta a hajgumikat, hajcsatokat, és akár fél óra hajfonás után is képes volt kiszedni mindet, de ez sosem okozott gondot Anyának.
Annál inkább gond lett az egyensúly kérdése: hogyan csatolja, fésülje úgy, hogy a Lánynak is, de a többieknek is jó legyen. És vágott egy frufrut elkeseredésében. Aztán még jobban elkeseredett, mert más tincsek buktak előre a Lány szemébe. Aztán hangosan megjegyezte, hogy ezzel a sikerrel az egészet le lehet vágni. Aztán a Lány közölte, hogy olyan frizurát szeretne, mint a Fiúé. Aztán már ott ült a székben, előbb ő, aztán a Fiú is, és Amíg Hármaska aludt, majd kendőbe került, Anya levágta kettejük haját.
Aztán már nem volt egyensúly. De a Lány az elmúlt két hónapban egyszer sem mondta, hogy hosszú hajat szeretne. A csatok, hajgumik porosodnak. A reggeli és egész napos macera nyomtalanul eltűnt. A nagy kérdés, hogy vajon ugyanolyan göndör lesz-e a haj, ha levágjuk, eldőlni látszik - ugyanolyan lesz. Bár anyának ez sem volt kérdés. És nem, nem "erősödött", akármi is legyen az. És igen, rövid hajjal is ugyanolyan gyönyörű lány. Az egyensúly pedig már rég nincs, mert Anya már nem akarja megteremteni. Van helyette három növekvő, okosodó, sokat tanuló, sokat megértő és átérző gyönyörű gyermek.

gyönyörűség.JPG

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

2013.06.07. 21:30 AbuBabu anya

Babu gondolkodik

- Anya, te minden este eltűnsz?! - mondta vagy kérdezte Babu ma este, amikor Hármaska már ott aludt a bölcsőben, Abu még várt a sorára, Babu pedig boldog volt, hogy aludhat.
Miközben "altattam", elmagyaráztam csendben neki, hogy nem, nem tűnök el, csak még "el kell altatnom" Abut is, és utána még el kell pakolni a konyhában, stb., de mindig ott vagyok vagy a fürdőszobában, vagy a nappaliban, vagy ..., ezért van az, hogy ha hallom, hogy felébred, azonnal tudok jönni hozzá. Nem ennek köszönhető, de nyugodtabban és hamarabb aludt el és tudtam kijönni mellőle.
Ebből aztán így kiderül, hogy nálunk semmiféle gondot nem okoz, hogy esténként a három gyermek anyával alszik el. Még akkor sem, ha ez Abu és Babu valamiféle titkos megegyezése során nem egyszerre történik, még ha mindhárom gyerek egyszerre álmosodik is el. Ilyen esetben első Hármaska, és ezt az ikrek tiszteletben tartják. Aztán eldöntik, ki a következő. És közben anya eltűnik. Csak annyi időre, amíg fel nem ébred újra valaki, amíg aztán késő este nem lesz.
És ebből az is kiderül, hogy anya ismeri a mai gyereknevelési trendeket, mindent, amit a gyerekek altatásáról írnak, de mindezek ellenére a világ legtermészetesebb dolgának tarja, hogy a fél ill. három és fél éves gyermekei vele alszanak el. És hogy ez jó. És hogy emellett rengeteg érvet tudna felsorolni, de nem teszi, legfeljebb csak azoknak, akik majd megkérdezik, mert úgy érzik, hogy ez az ő gyermeküknek is és nekik is jó lenne. És a gyermek tudja, hogy anya csak "altat", de nincs ott mindig vele. És a gyerek boldog.
És ebből talán az is kiderül, hogy nagyon nehéz gyereknek lenni, és nagyon nehéz szülőnek lenni mostanában. Ezért esett olyan jól ez a kérdés-megállapítás Babutól, hogy eltűnök. Nagyon szeretnék eltűnni. A legtöbbször így is láthatatlan vagyok, és csak akkor "látszom", ha valamit nem úgy csinálok, ahogy mások várnák tőlem. És most nem a gyerekeimre gondolok. Talán ez az "este". És talán még lesz (sötét) "éjszaka" is utána, amikor méginkább szeretnék "eltűnni". De a gyerekeim akkor is tudni fogják, hogy ott vagyok. Mert a gyerek gondolkodik.
Végül egy kép (a gondolkodó) Baburól - létra tetejéről eszi a (saját) meggyet, és boldog, mert tud létrára mászni, tud (saját) meggyet enni, tud kritika, rendreutasítás, felszólítások nélkül csupa meggyes és csupa kosz gyermek lenni:
létra tetején.JPG

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2013.05.16. 22:00 AbuBabu anya

Hármaska, a ... - bevezetés a gyerekezés fontosabb témaköreibe

Címkék: gyereknevelés testvér nagycsalád

Illene csak róla, csak az ő fejlődéséről, az ő családban betöltött helyéről, szokásairól szólni, róla, Hármaskáról.
De nem tehetem, mert nem is tudok csak róla gondolkodni, csak róla gondoskodni. Ő családba született, testvérek mellé született, átalakított mindannyiunkat és véglegesen átírta, markánsabbá, határozottabbá tette a szülői-gyermeki irányelveket, attitűdöket, gyakorlatot. Nem, nem a gyereknevelést, mert a nevelés fogalmát szerintem újra kellene gondolni és meg kellene szabadítani az idomítás és szoktatás szigorától, és erről terveim szerint írok is majd; hanem mindannyiunkat és mindannyiunk elképzeléseit. Pedig mindössze öt hónapja él velünk idekinn. Ki is ő?
Hármaska a tündérbogyó, édi-bédi kismanó (a maga 8 kilójával is), hurka-gyurka, bogyó-manó, büfis manó, vigyori gyuri, még akkor is így becézzük, ha egyáltalán nem jellemző ránk ez az édeskés-nyálas becézés, és a manó jelző egyáltalán nem is illik rá.
Ő az, akinek nem is lett volna szabad elsőnek születnie. Mert "sírós" és "hajnalozós". Ha elsőnek születik, jó néhány vizsgálatot kikönyörögtem volna, és mindenféle orvossággal tömtem volna, hiszen esténként csak úgy, minden ok nélkül keservesen sír, van, amikor belevörösödik a feje is; hajnalonta pedig 1-2 órákat képes ébren tölteni, pedig még nem aludhatta ki magát addigra; nappal is keveset alszik az "ideálishoz" képest. És meg sem tudom jól fogalmazni ezeket a történéseket, mert nála nagyon jó, hogy nem kell azon gondolkodni, hogy mi lett volna, mi lenne, ha... . Mert nem első gyerek, és mert olyan általános tapasztalatra és ismeretre tettem szert, mire ő megszületett, hogy tudom: hiába sír keservesen majdnem minden este, úgy, hogy a szívem szakad meg, neki nincs semmi baja, "csak" panaszkodik, "elmeséli" az egész napját, annak minden keservességével, így készül elaludni. Nem, nem éhes, nem ette túl magát, nem pörgött túl, nincs melege, nem fázik, nem magányos, stb., hanem ő ilyen, és kész. A "hajnalozás" is változott, ritkább lett, és nem sírós, de hiába volt az elején még néhány óvatos próbálkozásom, hogy ha este éjfél előtt még mocorog, újra megetetem, ő akkor is "hajnalozott". Korábban elfogadtam módszerként az ébresztést, alvási-ébrenléti időben a húzást, de mostanra vallom: az a legjobb, ha a gyermek akkor eszik, alszik, játszik, amikor kedve van hozzá. Így ha kell, ébren vagyok éjjel én is. Még egy "rossz" (kellemetlen) adottsága van: tesóitól eltérően ő bizony bukós. Így minden nap két-háromszor én is ruhát váltok, a mosógép pedig extrém igénybevételnek van kitéve. (Igen, ez még az a mosógép, amit Abu és Babu kezdett használni.) (De nem refluxos, és mivel szépen gyarapszik és nem minden alkalommal bukik, cumisüveget sem ismer, - nem kap sűrítőt, és ebben az elhatározásomban a gyerekorvosunk is támogatott).
És jöhetnek a "jó" tulajdonságai:
Ő az, aki hordozókendőben él. Minden nap több órát tölt itt, "felkötöm a gyereket", apára kötöm a gyereket, és végzünk mindenféle munkát: mosás, teregetés, főzés, játszás a tesókkal, bevásárlás, fűnyírás, kapálás, felmosás stb. . Ahogy nő, egyre veszélyesebb: ami közel kerül, elkapja, hozná magával, rakná a szájába... . Az ő zenélő forgói a körülötte lévő tárgyak, hangok... . Lassan a hátamra kell, hogy kerüljön, de amíg kényelmes, marad elöl, szeretem látni, hogy mit csinál.
Ő az, aki feltétel nélkül szereti a testvéreit. Teli szájjal nevet rájuk. Azonnal meg tudják vigasztalni, eltűri nekik a húzást-nyúzást, puszilgatást.
Ő az, aki 1 hónapos kora óta csak a mosható pelust ismeri (Abu és Babu emlékeim szerint 4-5 hónaposan kezdtek el textilpelust, félévesen mosható pelust hordani,) ok: anyai hóbort.
Ő az, aki szinte kizárólag lábfejes, hosszú ujjú rugdalózót hord rövid ujjú bodyval, lehetőleg elöl végig és mindkét lábnál végig patentosat, vagy hátul fordított T alakban patentosat. Van néhány ujjatlan rugija (lehetőleg lábak között is patentos) is hosszú ujjú bodyval, és van napozója is. Sapkái kizárólag fülvédősek. Nincs viszont görcs: nem fázik, nincs melege, nem sérül a bőre, nem akad be a ruhája.
Ő az, akinél fel sem merült kérdésként az altatás. Kb. 4 hónapos volt, mikor a nagynénje megkérdezte, hogy ha leteszem, nem alszik el, azt válaszoltam, hogy nem tudom, még nem próbáltuk. Azóta sem. Természetesen ismerjük már annyira, hogy jó eséllyel tudjuk, mikor fog elaludni, de nekünk is így kényelmesebb, hogy bárhol, bármikor elaludhat, vele vagyunk; és ha felébred, nem sír, mert vagy vele vagyunk, vagy a szövegelésére ott termünk.
Ő az, aki ugyanúgy utál babahordozóban utazni, mint a tesói.
Ő az, aki nagyon hamar megszerette a fürdést, és azóta is csapkodja a vizet, főleg hason szeret fürödni.
Ő az, aki mozgásában átlagosan fejlett, például három hónapos kora óta a hasáról a hátára fordul, amikor akar, de nem gyakran, de a hátáról a hasára még nem; háton, hason löki magát hátra - emiatt 5 hónaposan a pelenkázót is elpakoltuk, a kanapén kell "beszorítani" a fejét, hogy rá lehessen adni a pelust; nemcsak "kutyázik", hanem fekvőtámaszba nyomja ki magát - a térde sem éri a padlót. Mivel folyton ölben van, én azon sem csodálkoznék, ha mozgásában picit el lenne maradva.
És ő az, aki szerintem szociálisan átlagon felül érzékeny - ez pedig annak tudható be, hogy van két tesója és hogy mindig mindenhova cipeljük magunkkal. Ami viszont meglepett minket, az az egyértelmű elutasítás - ha az anyját akarja, még az apját is egyértelműen elutasítja. Nem ehhez voltunk szokva, Abut és Babut az apjuk éjjelente meg tudta vigasztalni (ha épp nem kaja kellett), Hármaska viszont nappal elfordul, ha át akarja venni az apja, ő pedig nem akar menni, éjjel pedig egyszerűen csak ordít az apjánál... .
Ő az, aki nem kapott cumit. Egy ideig cuppogi uraságnak is hívtuk, leginkább a gyűrűsujját és a középső ujját tette a szájába, de erről leszokni látszik, alvás előtt sem kell neki semmi.
Ő az, akinek már nem sikerül vágyaim szerinti tisztaságot varázsolni - visszakapja a szőnyegre esett rágókát, csörgőt; nem minden nap kap a feje alá tiszta textilpelust, stb. .
Ő az, aki csak minőségi rágókákkal, csörgőkkel játszhat - nem érdekel, kitől kapta, nem adom oda neki a minősíthetetlen, pénzrabló és környezetkárosító játéknak nem nevezhető gagyi műanyag kütyüket, amik nem mellesleg veszélyesek is.
Ő az, aki apját is megváltoztatta végérvényesen, és apja valami olyasmit mondott anyjának, hogy nyugi, jól csinálod, már az ikrekkel is jól csináltad, ne törődj másokkal, nyugodtan hordozd/etesd/altasd ... .
Ő az, aki igazán anyává tett, abban az értelemben is, hogy végre megértette velem: mindhármuknak én vagyok az anyja, aki mindenkinél jobban ismeri őket, így mindenkinél jobban és helyesebben el tudja dönteni, hogy mi a jó nekik.
Hirtelen ennyi, ami eszembe jut Hármaskáról, aki Jánoska, néha János, de mérges vagyok, ha valaki "leJancsikázza". Nagyon nehéz vele az élet, de vele igazán lehet élvezni az anyaságot, el tudja felejteni a végtelen kimerültséget, és leginkább elfeledteti azt a sok rossz körülményt, amivel még mindig pokollá próbálják változtatni jószándékú emberek a mindennapokat.
Ő az, aki elhatároztatta velem, hogy biztatásul másoknak megírom a gyerekezés számunkra fontos témaköreit és néha a poklokat is, amiket emberek, helyzetek, körülmények alkotnak számunkra.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2013.05.14. 20:57 AbuBabu anya

Hallgatózhatunk?

Címkék: gyereknevelés biciklizés ikres

Anya, hallgatózhatunk? - kérdezte többször is az utóbbi időben a Lány. Furcsa volt a kérdés, mert ha valamit nem akarunk, hogy megértsenek, akkor egyszerűen körülírjuk, vagy németül beszélünk (én inkább csak hallgatom és szavakkal válaszolok). És mivel tisztában vagyunk azzal, hogy akkor is "fülelnek", amikor látszólag teljesen leköti őket a játék, meggondoljuk, hogyan beszélünk előttük.
Mégis hallgatóznak - szerintem ez azt jelenti náluk, hogy tökéletesen értik, mikor beszélünk meg mi felnőttek egymás között olyanokat, ami esetleg nem rájuk tartozik. Nem is annyira értik, mint érzik. Mert mondunk olyanokat is, amiket nehéz megfogalmazni, vagy amiket mi magunk sem szívesen mondunk, és a szavak mögötti érzelmeket tökéletesen átérzik.
Hallgatóznak, - ennek egyik legmarkánsabb példája a biciklizés története. Múlt héten beszélgettem telefonon a velük egyidős ikerlányok anyukájával, a két fiú aludt ill. épp akkor aludt el, a Lány játszott. Mondta az anyuka, hogy a lányok biciklizni is szeretnek. Mondtam, hogy van biciklink (még ősszel, nagy pocakkal vettük meg, hogy ha 3 évesek lesznek, legyen lehetőségük tekerni, mert nekem úgysem lesz időm kiválasztani, megvenni 3 gyerek mellett a megfelelőt), de nem tudják tekerni. (Igaz, csak néhányszor vettem elő, nem erőltettem, főleg, mert Hármaska odakinn legtöbbször kendőben van, így nehéz biciklizni tanulni/tanítani.). Másnap a Lány "kikérte" a biciklit. Tanítani kellett. Hármaska kendőben, Fiú kismotoron, kinn az utcán a melegben, és 10 perc alatt tökéletesen biciklizett a Lány. Igaz, letérdeltem Hármaskával, hogy odafogjam a lány lábát a pedálra, hogy egyáltalán a tekerés lényegét megértse, de valóban 10 perc elég volt a nulláról a tökéletes biciklizéshez (négykerekű) fordulásostól, lassításostól, gyorsulásostól. Két nap múlva a kontrázást is elsajátította.
Hallgatóztak, és apjuknak igaza lett, következő éjszaka a fiú félálomban sírva kiabálta, hogy ő bizony nem tud biciklizni. A nyugdíjas ill. a munkanélküli szomszédok is tehetnek róla (mikor a Fiú következett, kijöttek kíváncsiskodni, így nehezebb tanulni/tanítani), meg az a három centi magasságkülönbség is számít, meg először nem volt rendesen felfújva az ő biciklijének a kereke, utána pedig anya, majd apa is felfújta/túlfújta, így nehezebb volt tekerni is, de a lényeg, hogy kivártuk, míg görcs nélkül, egyedül meg akarja tanulni. Tegnap már tekerte is, de szerintem még messze van attól, hogy egy órán át biciklizzen, mint a Lány. Minek is, hiszen a Lány bemutatja a tudományukat, ők meg ikrek, elég, ha egy "tud".
Köszönjük a telefonbeszélgetést, M. Rita!
Hallgatóznak, és ezzel megpróbálok jól élni: amikor róluk van szó a jelenlétükben, kiemelem a pozitívumokat, vagy úgy beszélünk a negatívumokról, hogy megmutatjuk a pozitív megoldási lehetőséget. És sosem élünk vissza a helyzettel, nem beszéljük ki szándékosan a "problémákat", nem szégyenítjük meg a gyerekeket, de túlzásba sem esünk, hiszen azonnal átlátnak rajtunk. Még jó, hogy apjuk, de a baráti szülők is partnerek ebben.
A képen éppen babakocsit és hátulról nem kormányozható szülőkaros triciklit tolok (elengedtem a fotózás kedvéért a babakocsit, mivel csak két kezem van sajnos), tettünk egy kísérletet a pedálozás gyakorlására, a gond csak az volt, hogy a tricikli kormánya el van törve, így ha a Fiú szabályosan kormányoz, a kerék balra húz, hátulról meg nem irányítható, tehát nincs értelme az egésznek... . Míg rájöttünk a törésre, kétszer sétáltunk 1-1 órát ily módon, nem volt egyszerű, de mindenki élvezte.

biciklizés.JPG

- Anya! Sír Jánoska! Adjál neki cicit!

2. Megkérdezték tőlük, miért csak anya cicijében van tejcsi, mire a válasz:

- Azért, mert mi szopikálunk. (hülye kérdésre a legjobb szoptatási tanácsot mondták, pedig senkitől sem hallották!)

3. - Balázska, hogy hívják Jánoskát? Mi a rendes neve?

- Szopósmajom!

4. Abu: – Balázska, Katának fáj a hasa! Most mit csinálunk?!

AbuBabu Anya: - Hallod, Balázska, Katának fáj a hasa, mi legyen?

Babu: - Szoptasd meg, Évike! (ez nem a leghelyesebb szoptatási tanács, de igaz, hogy sok „hasfájósnak” titulált gyermek lehet, hogy csak testkontatktusra vágyik, vagy valami mást jelez; ráadásul egy férfitól elfogadhatjuk ezt a megoldást is.)

5. (febr. 10.) AbuBabu Anya: - Jánoska, ne edd a macidat! (a rongyi a kezébe került és sikerült tudatosan a szájához „irányítani”)

Abu: - Biztos cicire éhes!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2013.01.20. 17:14 AbuBabu anya

Egy ágyban az ellenséggel

Címkék: gyereknevelés együttalvás alvás altatás csend

Nem, nem filmajánló következik, csak helyzetjelentés a rideg valóságról.
Időjárástól, hangulattól függően többször vagy kevesebbszer fordulnak elő a következő gondolatmenetek:
Anya:
Nem igaz, hogy nem hallja, vegye már át tőlem ezt a gyereket! Felébresztem, én ezt már nem bírom. Aludni szeretnék. Melyik gyerek hol van? Hogy és mikor került ide ez a gyerek? Nem, nem ébresztem fel, megint sokáig dolgozott este, de ez így nem lesz jó, miért nem jön korán aludni, akkor segíthetne… . Ez a gyerek mindjárt felébreszti a másik kettőt, nem, nincs erőm kimenni vele, vegye már át tőlem ezt a gyereket!
Apa:
Vegye már maga mellé ezt a gyereket! Meg ne neszelje, hogy félig ébren vagyok! Szólok neki, hogy éhes! Ajjaj, felébredt a másik is! Csak nehogy a harmadik is felébredjen! (Felébredt). Ez iszonyatos. Miért nem tudom megnyugtatni ezt a gyereket! Nem bírom már, fáj a hátam. Megőrjít ez a sírás. Mit csinál a másik gyerekkel? Vegye már maga mellé ezt a gyereket! Visszaaludt ?! Szólok neki, hogy vegye már maga mellé ezt a gyereket!
Gyerekek (nem tudják, hogy ők tették egymás ellenségévé a szüleiket):
A Lány: Anyát akarom! A Fiú: Anyát akarom! Hármaska: : OÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! (Anyát akarom! ) A Lány: Engedj oda, tesó! A Fiú: Engedj oda, tesó! Hármaska: OÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! (Engedj oda, tesó!)
Mindenki egy ágyban, és mindenki mindenkinek az ellensége éjszaka… .

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2013.01.08. 18:00 AbuBabu anya

Egy hónap három három éven aluli gyerekkel

Címkék: ünnep gyereknevelés nagycsalád

3. születésnap.jpg Eltelt egy hónap, az az egyetlen, amely tele volt ünnepekkel, eseményekkel, és csak ez az egy hónap volt, amikor büszkén mondhattam, hogy három három éven aluli gyermekem van.

Lett volna benne gyerekágy – hát, ezt az időszakot gyakorlatilag kihagytuk, volt gyerek, volt ágy is, de számomra csak éjszaka. Megjegyzem, a többiek számára is, hiszen a legkisebb bölcsőben alszik nappal, de ezt is egyre ritkábban teszi, a hónap végére hordozókendőbe került és alig alszik nappal; a „nagyok” kiiktatták életükből a nappali alvást; apjuk pedig gyakorlatilag bárhol képes aludni, meseolvasás közben is.

Volt benne születésnap – az enyém, aznap jöhettünk haza a kórházból, három három éven aluli gyerekkel egyáltalán nem éreztem magam olyan öregnek, mint amennyit a számok mutatnak… .

Volt benne névnap –a Lányé és az enyém, volt is belőle bonyodalom, nemcsak a karácsony miatt, hanem mert a Fiú reklamált, nem értette, hogy akkor neki miért nem aznap van a névnapja… .

Volt benne Karácsony – amióta eszemet tudom, az első, amikor nem voltam istentiszteleten, ugyanakkor a Fiú és a Lány apjukkal ott voltak a szentesti istentiszteleten – a Lány elaludt, a Fiú pedig, bármennyire ciki bevallani, az igehirdetés alatt hangtalanul Mását nézett (Маша и Медведь modern rajzfilmsorozat). Még jó, hogy az utolsó padban ültek! Hármaska viszont ez idő alatt sem aludt, így „segített” a Jézuskának karácsonyfa és ajándékok tekintetében.

Volt benne újabb névnap – szegény gyerekek, Hármaska sem úszta meg, hogy ilyen közel legyenek az ünnepek, bár ő gyakorlatilag semmit nem érzékelt abból, hogy első névnapját ünnepelte.

Volt benne vizsgálat – senki sem tudta, miért, de a hat hetes kontrollra a Neonatológiára két hetesen rendelték vissza kontrollra Hármaskát. Hát mentünk, és mivel teljesen egészségesnek találták, hat hetesen nem kell vinni. Egyúttal elmentünk hallásvizsgálatra is – míg három éve 1-2 naposan végezték ezt a vizsgálatot a gyerekágyas osztályon csecsemő-vizit alkalmával, most, mivel az újszülött osztálynak azóta nincs saját műszere, külön kell vizsgálatra vinni a csecsemőt. A hallása(is) tökéletes.

Volt benne Szilveszter és Újév – mióta gyerekeink vannak, semmi extra nincs, nem keresünk okot az éjjeli ébrenlétre és nagy partykra, két nap volt a sok közül, azzal a különbséggel, hogy Apa nem ment dolgozni.

Volt benne 3 éves és 1 hónapos státusz – gyerekek rendben, az aznapra az Egészségházba hívott gyerekek és kísérőik, védőnők és orvosok viszont talán kevésbé – a Fiú és a Lány kergetőztek, nem minden vizsgálatot engedtek, és a cipőik párját felcserélték, még jó, hogy ugyanolyan, csak más színű cipőben voltak, és büszkén mondták, hogy felemás cipő van rajtuk. Szemvizsgálatnál a Fiú a kakasra azt mondta, hogy sas, az általános felmérésnél a Lány megmutatta, hogy kell fél lábon állni. Hármaska közben megéhezett, így jóllakattam és bealudt, míg a védőnő kérdéseire válaszolgattam.

Volt benne több hosszabb rokon-jelenlét – a gyerekek eddig is értettek hozzá, de mostanra profi szintre fejlesztették a felnőttek egymással szemben való kijátszását. Ez önmagában természetes volna, a gond a különböző, és sokszor egymásnak ellentmondó elvárás volt, és ez nem a gyerekek hibája! A következmények pedig súlyosak lettek: nappali kiborulások, éjszakai gyakori ébredések. És, úgy néz ki, a kettős viselkedésmód egyelőre marad, a szülőknek pedig alapvetően egyik rokon sem hiszi el, hogy a Lány és a Fiú jól alvó, jól evő, aranyos, egészséges gyerekek.

Volt benne több napos nappali „négyes” – egy anya három három éven aluli gyerekkel, és könnyebb volt, mint egyébként. Olyannyira, hogy az sem okoz gondot, hogy tél és fagy idején mind a négyen biztonságosan kijussunk a házból és tegyünk egy nagy sétát. Hármaska (is) utál öltözködni, így a három gyerek összehangolása és felöltöztetése legalább félórás és nagyon kalandos feladat, mégis meg lehet oldani. Kell hozzá némi erős idegrendszer: az egyik a játékát akarja kivinni, a másik, már felöltöztetett, overálnadrágos épp pisilni akar, Hármaska felébred, valaki éhes, valaki táncolni akar, de megoldottuk.

A három év elrepült. A Lány és a Fiú először maradt anya nélkül hosszabb időre, sőt, két napig egyáltalán nem láttak, és én sem őket. Ennek az lett a következménye, hogy gyönyörűnek látom őket. A három év alatt volt időm megismerni őket, így a „hibáikat” is, de most, hogy más helyzetbe kerültem, nem győztem csodálni, mennyire helyesek, okosak, ügyesek. Nagyon büszke vagyok rájuk.

Az egy hónap is elrepült. Nem egészen úgy, ahogy elképzeltem. Igen, mást vártam. Arra számítottam, hogy Hármaska eszik, alszik, növöget, és meg kell menekíteni a tesóitól. Valahol olvastam, hogy sok csecsemő éppen a zaj miatt aluszékony, hát, Hármaska nem az. Igaz, pocakon belül annyira megszokta a tesóit, hogy immunis az általuk keltett zajokra, már-már arra gondoltam, gond van a hallásával, de csak korán kezdi utánozni a tesóit – neki is szelektív a hallása. Enni eszik, de aludni kevesebbet alszik, nőni pedig sokkal gyorsabban nő, mint amit vártam. Kellett a Fiúval és a Lánnyal való edzés, mert így könnyebben vesszük az akadályokat, de Hármaska már most megmutatta: ő bizony felér kettővel is.

A neheze viszont csak most jön!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.12.18. 13:22 AbuBabu anya

Iker-gondolkodás tesó-ügyben

Címkék: testvér ikres gyermeki logika

Még a kórházban:
A Fiú: - Anya, mikor születik meg a kistesó a pocakodból?
Anya: - De Balázska, itt van a kistesó, Jánoska, már megszületett!
A Fiú: - De a másik kistesó, Máté, mikor születik meg?
Itthon:
Anya: - Nem, Balázska, nem megyek a Klinikára.
A Fiú: - De menj, szülj még egy kistesót!
No comment.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.12.13. 13:40 AbuBabu anya

Tél volt, december, esett a hó

Címkék: szülés testvér nagycsalád

Makó János 2012.12.08.JPG Megszületett!
Hármaska a tesói napját választotta, bár erre senki nem számított, sőt, minden ellene szólt. Mégis:
2012. december 8-án, szombaton, 13.40-kor 3780 gr-mal és 51 cm-rel látta meg a borús, téli "napvilágot" és sok minden mást is. Sok örömöt és meglepetést okozott: gyönyörű, erős gyermek, aki olyan kalandos módon született, hogy kb. fél órával később ott vitatkozott mindenki, hogy megnézte-e valaki az óráját, mit írjanak a karszalagjára, talán apa megnézte, á, ő biztosan nem, annyira el volt varázsolva. Aztán visszajött Apa, és megmondta, mert bizony ő abban a pillanatban az órájára pillantott ... .
Azóta tanuljuk az új időszámítást, a közös - nagycsaládos - nagyon kemény életet, Hármaska, aki pedig a János nevet kapta, nagyon boldoggá tesz bennünket.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.12.04. 19:01 AbuBabu anya

Baba-Mama Klub Mikulása részére

Címkék: ikres

Újra jön a Mikulás, jellemzést kellett írni a gyerekekről, mikor elküldtem az ideit, rájöttem, nem változtak semmit... . Bizonyítékként a tavalyi jellemzést is előkerestem, valóban sok a hasonlóság. Ami viszont feltűnő, az az, hogy néhány szerepet felcseréltek, például a legó-rajongást, de ez állítólag ikrekre jellemző tulajdonság: elég, ha valamihez egyikük ért, a másiknak már nem kell "bemutatnia" az adott tudományt. Íme:
2012
A Lány:
Nemsokára három éves nagylány lesz, kislányát, Katát mindenhova magával viszi, az "Anna, Peti és Gergő" könyvek nagy ismerője, nagyétvágyú, örökmozgó lány. Nem szereti, ha Fürtöskének hívják, azt viszont szereti, ha barátja, Bendi Ékinek szólítja. Főnökasszony, balerina, királylány, Mása.
A Fiú:
Két éves nagyfiú, a Kisvakond és az űrhajó történetét nem csak szóról szóra, hanem Másával, Macival, a farkasokkal, Bogyóval és Babócával is el tudja olvasni, Bartos Erika történeteinek és verseinek egy részét szóról szóra ismeri, csigatészta-zabáló lego duplo-király. Kisfőnök, Verdák-mintás ruházat gyűjtője, aki igazi férfi - mindenre azt mondja, hogy nem, „nem akajom”, és öltözködni sem szeret.
2011
A Lány:
Majdnem két éves örökmozgó vadóc, aktuálisan főnökasszony, dumagép, lego duplo szakértő, sajnálja az időt az alvásra, éjjel anyafüggő.
A Fiú:
Majdnem két éves akaratos kisfőnök, zabagép, „Anna, Peti és Gergő” könyvek és általában a könyvek nagy rajongója, „nínó-autó” minden körülmények közötti felismerője, kukák és kukások kedvence, főleg nappal anyafüggő, nem túl nagy alvásigénnyel.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.11.30. 18:08 AbuBabu anya

Teljesül a Fiú vágya? - Babavárás tesó-módra utolsó napokban

Címkék: terhesség testvér

39 hét.JPG A Fiú:
Anya! Én nem akajom, hogy megszüjessen a kiszteszó, majd cak decembejben, téjen, ha eszik a hó!

A Lány:
Kata máj megszüjetett a pocakombój! (Kata a hód, a Lány "kislánya")

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.11.13. 17:45 AbuBabu anya

A kisnyúl esete forog fenn

Címkék: alvás altatás csend gyermeki logika

- Kiszfiút!

- Balázska, és te milyen tesót szeretnél?

- Szemmit.

Számtalanszor teszteltük, különösen a Lány féltékeny, ha kisbabát lát az ölemben, a tesóról következetesen ugyanazt mondják.

színész és színésznő rokonokkal.JPG Így játszhattak anyai nagyanyjukkal és a Fiú keresztanyjával (anyai nagynéni) pólyás babásat, és így született a kép is: csecsemősírást utánoztak. A Lánynak zseniálisan sikerült szerintünk.

Természetesen fogalmuk sincs, hogy mit jelent a kistesó fogalma. De a döbbenetes az emberek (így, igen, általánosságban és többnyire) reakciója: de jó, fiú és lány, hát akkor letudták! Gyakorlatilag senkinek eszébe sem jut, hogy esetleg olyan elvetemültek lennénk, hogy szeretnénk kistesót a Fiúnak és a Lánynak. Vannak szolidabb reakciók, de van, aki sápítozott, hogy de hát fiú is, lány is van, ő azt hitte, nem lesz több. Milyen jó, hogy nem rajtuk múlik! De hogy baj van a világban és baj van az emberek lelki egészségével, arról újra és újra megbizonyosodok. Élettapasztalatunk azonban az, hogy érdemes egy picit bátran, egy picit előre tekinteni, és leginkább hinni és bízni. Igaz, kell hozzá humor is, csak vigyázni kell, félre ne értsék.

Címkék: gyereknevelés

Mi a siker titka? Tudom, miért foglalkoztat ez a kérdés, de most nem az ok a fontos, hanem a felismerések, amelyekre elsősorban a gyerekeim tanítanak.

A siker egyik titka, hogy bele tudjon feledkezni a munkájába a munkás. Tapasztalataim szerint a Fiú és a Lány azt a tevékenységet, feladatot tudják jól elvégezni, azt a készséget tudják jól elsajátítani, amit a saját tempójukban, a saját módszerük szerint begyakorolnak. Ha beleavatkozok a folyamatba, akkor vagy a motivációjukat veszítik el, hiszen úgyis jobban tudja anya és úgyis megcsinálja, vagy összezavarom őket, már nem tudják ott és úgy folytatni, ahogy eredetileg eltervezték.

A siker másik titka a szabadság. Szabad hozzányúlni tárgyakhoz anélkül, hogy valaki odaszóljon, hogy vigyázz, el ne törd. Szabad játszani az étellel, hiszen így ismeri meg. Szabad akkor enni, amikor éhes az ember (kettő esetében azért ezt művészet koordinálni, de nem lehetetlen). Szabad beszélni, akár egyszerre is, akár érthetetlenül is, sőt, szabad ellentmondani is. Szabad sírni. Amilyen hangosan és amilyen keservesen csak kedvük tartja. Szabad játéknak tekinteni bármit, ami a fantáziájuk szerint annak tekinthető és szabad játszani is vele. (no, nem mondom, másfél évesen az első falrajz még meglepett, de aztán a játék babakocsiba helyezett félcipőbe rakott, gyerek által „olyan mint Tangens cica” lego macska helyzete már nem okozott gondot akkor sem, mikor megkérdeztem:

- A lego cica mit keres ott?

- Ennivalót.

Szabad neki ott akár ennivalót is keresnie, nem biztos, hogy talál. De szabad.

A siker következő titka a szervezettség, elsősorban a szülő részéről. Bár ez nem teljesen igaz, a gyermek számára fontos, hogy a megfelelő és megszokott módon kövessék egymást az események, és ezt ők meg is szervezik maguknak. Vagy legalábbis addig követelik, míg úgy nem történik minden, ahogyan ők azt megtervezték. Mondjuk, a negyedik „aki étet adott annak neve leden aldott amen” utáni fürdőszoba-meghódításos kézmosás utáni asztalhoz telepedés egy étkezésen belül ki tudja verni a biztosítékot, de átlagosan naponta egyszer és csak az egy gyerek esetében fordul elő. Még a kapun történő kimenetelnek is kitalálták a menetét: ellenőrzik, mindenki minden kellékét magánál tartja-e (ezek időnként változó kellékek), leellenőrzik, jön-e autó, de aztán a járdán kell a szomszédig haladni, anyának is, különben az „anya deje le” (mármint az útról a járdásra), vagy „anya ide” mondatok záporoznak. A macskát is hazazavarják, ha kijön, a szomszéd kutyát is elzavarják, leellenőrzik a szomszédokat név szerint, és aztán hangoztatják az úti célt végig az úton. Mondjuk, a szülő részéről is kell a szervezettség. Nincs olyan, hogy várj, mert még nem főtt meg az ebéd. Nincs olyan, hogy majd holnap, mert nagy árat kell fizetni érte – sok sírás, nyűgös gyerek, kiborult felnőtt. Mindig előttük kell járni egy lépéssel, akkor biztos a siker.

A szervezettséggel szorosan összefügg a biztonság. Ha biztonságban érzi magát a gyermek, akkor jókedvű, tanulékony, kedves, jól kezelhető, elkápráztat legújabb képességeivel, tudásával. Biztonságban akkor érzi magát, ha egy megszokott rendszeren belül rugalmasan mozoghat. És ha a vele lévő felnőtt is biztonságban érzi magát. Ezért kellett átrendezni mindent, hogy akkor is biztonságban legyenek, amikor csak az egyik gyerekre lehet odafigyelni. Mondjuk, az egy éve ugyanazon a helyen álló komód is okozott meglepetést, mert a felső peremébe most, hogy megnőttek, már be tudják ütni a fejüket, de olyankor is van kihez odaszaladni néhány pusziért.

És mielőtt túl hosszú lenne ez a bejegyzés, zárjuk le mindezt azzal, hogy a siker valódi titka a bátorság és a hit. Bátorság és hit a gyermek részéről abban, hogy bármit megtehet, amit csak jónak lát, mert van értelme, mert fel kell fedeznie ezt a világot – van feladata. Bátorság és hit a szülő részéről, hogy van Valaki, az Úristen, Aki minden hibát, figyelmetlenséget kijavít és akár a szülő rossz döntései ellenére is a kijelölt úton vezeti a gyermeket. Nem állítom, hogy ez könnyű például két egyidős gézengúzzal akkor, amikor az egyik éppen az orrával hasítja az aszfaltot, a másik pedig a kismotorral száguld az útkereszteződés felé. De ilyenkor is menni kell, mert így már az autó hangjára is azonnal lehúzódnak az út szélére, esni meg egyre ügyesebben tudnak.

Ilyen sikeres tevékenységük mostanában a lovacskanézés, az alábbi kép ezt ábrázolja, bár átpártoltak közben az ugyanazon a portán lévő bárányokhoz, tehát a „megyünk lovacskát nézni” szituáció valójában a Lány kutyáktól való félését, a Fiú féktelen motorozását és két bárányt jelent.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.03.08. 00:01 AbuBabu anya

Nőnapra, mert az van

Címkék: nőnap beszédfejlődés

Az elmúlt két hét két "eseménye":

Kismotoros séta késő délután, hazafelé tartunk az utcán, hazafelé tart a napköziből két első osztályos kislány, a kölykök kiabálnak: Gyerekek! Amúgy is tanulgatjuk az illemet (ne mutogassanak, ne kiabáljanak, szépen köszönjenek), hát kérem: Igen, nagylányok, köszönjetek nekik!

Mire a Fiú: Cokolom!

Az a gyermek, aki, ha megkérem rá, hogy köszönjön, tömör Szija mormogás után megy is tovább! Mérhetetlenül büszke voltam a fiamra, aki két évesen tudja az illemet: a tőle 4-5 évvel idősebb hölgyeket csókolomozni kell. Régimódi gyermek, az biztos, akárcsak a szülei.

A másik sztori kevésbé romantikus, apja-lánya párbeszéd:

Abubabu apa: Évike, melyik a kedvenc állatod?

A Lány: Oroszlán.

Abubabu apa: És még?

A Lány: A farkas.

Abubabu apa: És még?

A Lány: Anya.

Abubabu apa: Anya nem állat.

A Lány: Csak apa.

Nem bírta ki röhögés nélkül Abubabu apa, a Lány mentségére: bárki bármit csinál, azt a másik is csinálhatja, végig kell sorolni a családot. Ha mégsem, akkor a csak xy a helyes válasz. Logikus. De legalább kedvenc.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá! · 1 trackback

2012.02.08. 19:32 AbuBabu anya

Az eltűnt idő nyomában

Proust regényét, Az eltűnt idő nyomában-t nem olvastam, első kötetébe, a Swannba kezdtem bele, de aztán 200 oldal után otthagytam, akkor valahogy nem voltam abban a hangulatban, de 16 éve elhatároztam, hogy elolvasom, és még nem mondtam le róla, talán nyolcvanévesen oda is eljutok. De a címe azóta is kísért, azzal az érzéssel, hogy sok minden eltűnt, de legfőképpen sok minden eltűnik, kimarad most, az aktuális jelenben, már hónapok óta, sőt, több mint két éve.

Mielőtt most hosszas siralmakba kezdenék, hogy mi minden hiányzik a gy.e. (gyerekek előtti) időből és mi mindent nem tudok megcsinálni a gy.u. (gyerekek születése utáni) időben – nem csak úgy általában, hanem a mindennapi szükségesek közül sem, előtte veszek egy mély levegőt, és… elindulok az eltűnt idő nyomába(n).

Annyi mindent szeretnék átgondolni, megírni, talán hasznára válna másoknak az ikrekről, ikerterhességről, szülésről, gyereknevelésről, hitről az a sajátosan átszűrt ismeret, amit megéltünk, megélünk. Talán később.

Alkalmazkodtunk a gyerekek diktálta életmódhoz. Abban is, hogy mit és mikor nézünk a tévében. Utólag kiderült, hogy a visszatekerhető tévé nagyon jó választás volt. Akár több napra való adást felveszünk, és akkor nézzük meg, amikor csak akarjuk. Így szoktam rá egy pár perces műsorra, a Hajnali gondolatokra. Ebben mondta az egyik (református) lelkész (nemcsak lelkészek szokták megosztani gondolataikat a műsorban), hogy állítólag a tudósok szerint szellemi és fizikai kapacitásunknak csak egy töredékét használjuk életünk során. Így, ha úgy érezzük, hogy elfogyott az erőnk, nem szabad kétségbe esnünk, ha erőnk felett való utunk van… . Most még tudatosabban megyek az eltűnt idő nyomába(n).

Alkalmazkodtunk a gyerekek diktálta életmódhoz. Végkimerültünk. Már hónapok óta. Amit legmerészebb álmainkban sem gondoltunk, most megvalósítottuk: éjszakánként többször fel lehet kelni büntetlenül, koszban és rendetlenségben lehet élni büntetlenül, emberi kapcsolatokat próbára tenni, végsőkig megterhelni lehet büntetlenül, lehet reménykedni és új célokat kitűzni magunk elé büntetlenül, sőt, nemcsak lehet, hanem megéri. Megéri?

Végkimerültünk. A pikáns az egészben, hogy éppen annak a gyerekneveléssel kapcsolatos könyvnek a végén járok, amelyik többszáz oldalon keresztül próbál meggyőzni arról, hogy hogyan lehet jól evő, jól alvó, jó gyereket nevelni jó szülőként úgy, hogy a szülő is kipihent legyen. Én pedig régóta tudom, hogy nem jó A suttogó mindent megold című könyv szerint nevelni, sosem tettem, most már csak azért olvasom végig, mert nem szeretek semmit félbehagyni, vagy mert szeretek esténként borzongani egy picit. Végkimerültünk, mert a mi gyerekeink nagyon szeretnek enni, de folyamatosan főzni kell nekik és takarítani, mosni kell utánunk; a mi gyerekeink szeretnek aludni, de nem sokat, és sok felébredéssel; a mi gyerekeink „nagyon jó” gyerekek, de folyamatos kommunikációban kell lenni velük és mindig előttük kell járni egy lépéssel; a mi gyerekeink szülei pedig egyáltalán nem „jó szülők”, és már el sem tudják képzelni, milyen lehet végigaludni egy éjszakát vagy gyerek nélkül tölteni egy napot.

Mégis úgy érzem, maradok az eltűnt idő nyomában, megéri!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.02.08. 18:09 AbuBabu anya

Amitől már nem akad ki vegyespáros ikresanya

Címkék: ikres

Nem hiszem, hogy valaha is az "elkövető" tudomására jut, hogy az arckönyvön elkövetett zseniális hozzászólását közzéteszem, nem is ismerem az illetőt, és mentségére szóljon, hogy egy gyermek van a képen, de mégis, kérem, ha nincs is fülbevalója, rózsaszínű rugdalózóban van a drága gyermek! (A kép körülbelül másfél éve készült, apai nagyszülőkkel látható a Lány.)

Fiú-lány ikerpárnál egyébként általában jellemző, hogy amikor meghallja valaki az Ugye, nem ikrek, és ugye, mind a kettő fiú (lány) kérdések után, hogy vegyespáros, rámutatnak a fiúra, aki tetőtől talpig kékben van (vagy a lányra, aki habos-babos rózsaszínben), hogy, ugye, ő a lány (illetve fiú).

Velünk számtalanszor megesett, még most is előfordul, az ikrekről szóló szakirodalom is említi, hogy az ikerpárok látványa furcsa reakciókat vált ki az emberekből.

Mi meg büszkék vagyunk rá, hogy a lányunk olyan talpraesett, mint egy fiú, a fiunk pedig nagyon helyes kölyök, férfias, szabályos arccal.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.02.04. 21:46 AbuBabu anya

Szögfüggvények

Biztos van még néhány kétéves, aki ismer szögfüggvény-elnevezést, de nem hiszem, hogy sokan lennének. A Fiú és a Lány viszont hármat sorol, így: Szinusz, Koszinusz, Tangens. Nagybetűvel, merthogy a macskáik nevei.

A macskák csecsemőkre, kisgyerekekre gyakorolt hatásáról sokáig lehetne vitatkozni, tény, hogy már mielőtt kertes házba költöztünk, elhatároztuk, hogy lesz macskánk, igaz, az udvaron és nem a házban. Úgy adódott, hogy pár hónaposak voltak a gyerekek, amikor megkapták Szinusz (1)-et és Koszinuszt. Együtt nőnek (a macskák és a gyerekek) (pár hét múlva Szinusz (1)-et Szinusz (2) váltotta ugyanabból az alomból), most ősszel pedig egy új macska jelent meg az udvaron. Először az (apró)jószágok fogadták be, aztán a gyerekek, végül rájöttem: három fősre gyarapodott a macskaállomány. Logikus, hogy Tangens lett a neve. Az már régóta ezredrangú kérdés, hogy alapból sem AbuBabu anya, sem Abubabu apa nem macska-párti.

Szinusz cirmos, Koszinusz fekete, Tangens pedig tarka és a leghűségesebb:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.02.02. 17:35 AbuBabu anya

A jó asszony...

Címkék: gyereknevelés

Állítólag a 60-as, 70-es években "tanították" a háziasszonyokat arra (is), hogy hogyan legyen valaki egyszerre jó anya, jó háziasszony és jó feleség. És állítólag a jó feleség miután a gyermekről gondoskodott, megfőzte a vacsorát (is), kitakarította a házat, szépen kicsinosította magát, és így várta haza a sok munkában teljesen kimerült férjét - tisztán, vonzóan, szép rendben. Minden tiszteletem azé, aki ezt meg tudta valósítani, de! akaratlanul is valami hasonló ösztön működhet bennem is... .

Történt, hogy ahogyan szinte minden munkanapon, most is mondtam a Fiúnak és a Lánynak, amikor már tudtam, hogy hamarosan jön haza az apjuk: Mindjárt jön haza apa! - mire a Fiú: Anya! Pakol! És már mentünk is összepakolni a játékokat, mind a két gyerek szorgalmasan rendezett.

Így nevelünk sokszor akaratlanul és észrevétlenül is - a gyerek eddig azt látta, hogy mielőtt jön haza az apjuk, anya eszeveszett pakolásba kezd, hogy legalább átlátható és átjárható legyen a káosz, sőt, valami rémlik is, mintha mondanám is, hogy gyertek, pakoljuk el a játékokat, mert mindjárt jön haza apa. Ezek szerint át kell gondolnom a viselkedésemet, nehogy egy sor rossz szokást is beléjük neveljek... .

A kosz, a káosz marad, vacsora továbbra is csak a gyereknek van megfőzve, a kimerült férjet pedig leamortizált asszony várja, csak a gyerekek kiabálnak nagyon hangosan és nagy örömmel: Apa, apa, apa, és egész este apának mesélik a napjukat meg bármit, ami eszükbe jut.

Nekem meg csak egyetlen gondom és gondolatom van: Ez már mindig így marad?!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.02.01. 22:15 AbuBabu anya

Farsang

Ahogy nőnek a gyerekek, újabb és újabb feladatok várnak a szülőkre: most éppen a farsang. A Baba-Mama klub, amelynek tagjai vagyunk, külön farsangot is rendez, és el kell dönteni: kinek/minek öltöztessük a gyerekeket. A kérdés azért nem könnyű, mert nem elég a jó ötlet és a gyors megvalósíthatóság és megvalósítás, ugyanis azzal is számolni kell, hogy mi az, amit eltűr magán a gyermek.

Két egymást gyorsan követő éjszakai ébrenlét között a hirtelen jött ötletek közül a legjobbat teljes egészében megterveztem a legapróbb részletekig: Piroska és a farkas lesznek, Piroska jelmeze nagyon egyszerű: piros és fehér öltözet szükséges - már tudtam is, melyik cipő, harisnya, ruha stb. lesz a befutó, sőt, mivel a Lány a fején nem tűr meg semmit, ezért fejkendő helyett egy piros kendő kerül a vállára, még a kosárka is megvolt. A farkasjelmez sem nehéz, hiszen a Fiú sem tűr meg magán semmit, a fekete kantáros nadrágra kellett volna egy fehér hasat készíteni, a szürke póló ujjaira és a nadrágra vagy a cipőre kartonpapírból farkaskarmokat rögzíteni, egy farkat is kellett volna szerezni és esetleg egy szemceruzával az arcát "kidekorálni", és már készen is lettem volna. Két (apró) probléma adódott csupán. Az egyik, hogy megkérdeztem a gyerekeket, mit szólnak hozzá. A lány azonnal közölte: "Nem. Évike fajkasz, Bajászka Pijoszka." A másik, hogy hirtelen eszembe jutott: a farkas negatív hős. Mit szól majd a többi szülő, ha meglátja, hogy negatív hősnek öltöztettem a fiamat?

Címkék: hulladék beszédfejlődés mosás

A Fiú pár hete a hulladékgazdálkodási cég logóját meglátva közölte: Kukászató! Abubabu apa szerint ez véletlen volt. Aztán egyre többször a legkülönbözőbb felületeken látva a logót kiabált: Kukaaaaaaaaaaaa! Kukászatoóoóoó! Sosem hittük volna, hogy kifigyeli a kukásautón a logót... . Megjegyzem, a kukásautónak köszönhetően ismeri a hét egy napját is, annyiszor mondtuk neki, hogy majd pénteken viszik a szemetet és megnézzük a kukásautót, hogy közölte: Kukászató pite. Sokat segített a helyzeten, hogy a sofőr is (nem mindig látjuk), és a rakodók is mindig integetnek, akkor is, ha épp ébredés után az ablakba sikerül csak hirtelen kirakni a Fiút és a Lányt, hogy hódolhassanak a kukásautó rajongásuknak. Köszönet érte!

A másik érdekesség, hogy nemrég megszólalt a Fiú a fürdőszobában a mosás előkészítésekor: cica teje. Együtt szoktuk berakni a szennyest a mosógépbe, sokszor van hiszti amiatt, ha nem azt a mosószert teszem bele, amelyiket éppen kinézték maguknak. Megjegyzem, az utasításomra egyedül indítják be a mosógépet... . Sokadik cica teje kiáltás után, amikor épp az ecetet töltöttem volna az öblítő helyére, döbbenten jöttem rá: tökéletesen igaza van a Fiúnak: kivételesen olyan ecetet vettünk, ami egy áruházlánc saját terméke, és ugyanennek az áruházláncnak a tejét szoktuk a macskáknak adni... .

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá! · 1 trackback

2012.01.18. 11:51 AbuBabu anya

Beszédfejlődés 24 hónaposan

Címkék: beszédfejlődés

Balázs 2 évesen:

Abubabu anya: Balázska, ki leszel, ha nagy leszel? Kukásautósofőr? Doktorbácsi? Tűzoltó vagy katona?

Babu: Évike.

(Azóta is ezt válaszolja a ki leszel ha nagy leszel kérdésre... )

Másnap:

Balázska megkarmolta Évike orrát, megjegyzi, hogy piros. Abubabu anya elemében van:

Abubabu anya: Balázska, mit ivott Évike, hogy piros az orra?

Babu: Pájinkát!

(Soha senki nem mondott előttük hasonlót... . Szilveszterkor nagyon tetszett nekik a pálinkásüveg, az ünnepi asztalon mindent megvizsgáltak, és engedélyeztek Abubabu apának egy korttyal.)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2012.01.08. 12:10 AbuBabu anya

2. születésnap

Megint kaptak saját tortát a születésnapjukra, mivel 8-án születtek, a torta nyolcszögletű, és kedvükre ehettek (ettek is) belőle. (Volt saját húsleves házi csigatésztával is - só és bors nélkül.)

abubabu 2 év torta.JPG

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2011.12.01. 12:18 AbuBabu anya

Mikulás - beszédfejlődés alapfokon

Címkék: beszédfejlődés

A Lány és a Fiú nagyon igyekeznek beszélni, de nem megy nekik 22 hónaposan. Időben készülünk a Mikulásra, levelet is rajzolunk, kérdések:

Abubabu anya, apa: Évike, mit hozzon neked a Mikulás?

Abu: Manit! ( =mandarint)

Abubabu anya, apa: Balázska, mit hozzon neked a Mikulás?

Babu: Néni! (ő nem használja még a tárgyesetet, többször leteszteltük, tényleg nénire gondolt...)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2011.07.08. 12:42 AbuBabu anya

Folyt. köv. :-) - 18 hónapos a Fiú és a Lány!

(8)-(13)-(18) Számolásom szerint az előző bejegyzésben beígért 13 pontból 6 hiányzik, azóta pedig eltelt 5 hónap, úgyhogy akár 11 pontba is szedhetném a Fiú és a Lány életének mostani eseményeit és a fejlődésüket, de nem teszem, nem tehetem. Ugyanis nagyot fordult velük a világ. Velünk, szülőkkel is.

Az elsőszülött, a Lány tizenhárom és fél hónaposan indult el, azóta forog, szalad, olyan helyekre is fel-és bemászik, ahova eszembe nem jutna nézni. Nagyon ügyes, de szinte soha nem esik, mert nagyon óvatos is. Az első szava természetesen az APA lett, a legtöbb esetben helyesen használja, a második az "OTO" - autóra, repülőre, motorra, fűnyíróra használja, a harmadik a SZIA,- a családtagoknak szokta kedvességből mondani. Folyékonyan beszél számunkra teljesen érthetetlen nyelven, vagy az ANYA szót használja sokmindenre. Rajzol - sajnos nemcsak a könyvét (kapott erre a célra egy régi határidőnaplót), hanem először a padlót rajzolta össze, de azóta elkészült az első falrajza is. Meggykirálynő - ha tehetné, mindenhez meggyet enne. Dumafranciska - folyton magyaráz. Zabagép - rengeteget eszik. Hisztis, akaratos, bújós Manci.

A Másodszülött, a Fiú tizenkettő és fél hónaposan indult el, azóta nincs megállás. Nagyon ügyes ő is, talán egy picit nyugodtabb, mint a nővére, de ő is mindenhova fel-és bemászik, szinte sosem esik, táncol, és minden kerékkel rendelkező játékot húz-tol a legkülönbözőbb helyekre. Rengeteget beszél, de nem értjük. Ha nem figyelek rá, az ANYIÍIÍI szót mondja. Minden szárnyas jószág (akár repül, akár nem) a KÁKÁ nevet kapta tőle. Olvas - egy időben a déli alvás után az ágyban olvasott sokáig, nem akart kiszállni, mostanában mindenhova könyvvel jár. Egyedül be tud mászni a babakocsiba, követeli, hogy beleülhessen, ő, aki korábban nem maradt meg benne 5 percnél tovább. Dumaferenc - énekel és magyaráz.

Az apa mostanra teljesen kimerült. Minden éjjel vállal műszakot itthon - neki is kelnie kell a Fiúhoz és a Lányhoz. Amikor csak teheti, munka után játszótérre vagy sétálni viszi a gyerekeit. A Fiú megeheti az orrát, kikapcsolhatja a laptopját, a Lány is az ujja köré csavarja, mindent megenged nekik. Fürdet, pelenkáz, öltöztet, velük olvas.

Az anya soha nem volt ennyire összeszedett és racionális. Minden szabad percet beoszt. Így sem jut semmire - végkimerült és sosincs körülötte rend vagy tisztaság.

De mindenki egészséges. És még csak most jön a neheze: ez az első másfél év elröpült, de a következő másfél év keményebb lesz: két akaratos, pörgős, talpraesett Manóval két kialvatlan, kimerült szülő egyre nehezebben fog tudni elbánni... .

Ja, majdnem tizennyolc hónaposan kb. így néz ki a Fiú és a Lány (mosolygósan, rendetlenül, éberen):

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

3 komment

2011.02.08. 16:01 AbuBabu anya

Tizenhárom

Editágnes kitartó unszolására született ez az újabb bejegyzés. Tehetem mindezt azért, mert pár perce nagyanyjukkal játszanak és engem nem hiányolnak az éppen ma 13 hónapos „szörnyellákok” (a szörnyella megnevezés az én szememben nőnemű, ezért megalkottam a semleges nemű szörnyellák jelzőt gyermekeimre, ami ugyebár többes számban szörnyellákok) , szóval, van rá remény, hogy még ma írhatok pár mondatot; ráadásul a vacsorájuk rotyog, az idegeim feszülnek, a ház szalad, így felesleges bármi másba belefognom – minden megvár.

Elhatároztam, hogy az első születésnapjukon készült fotójuk alá (amikor ugyebár 12 hónaposak voltak) ma, 1 hónappal később 13 tulajdonságukról írok (ha logikailag 12 vagy tartalmilag 14, akkor is 13 pontba gyűjtöm). A fotó tortaevés közben készült, saját tortájuk volt, előtte csak nekik készült (csirkehúsos, fűszermentes) töltött káposztát ettek, utána pedig tetőtől talpig át kellett öltöztetni őket:

Jöjjön tehát a 13 pont, ami jól jellemzi a Lányt, a Fiút, a szüleiket és kettejük-négyőjük egymáshoz és másokhoz való viszonyát:

(1) Mióta négy naposan hazajöttek a kórházból, a szüleiken kívül senki nem tette tisztába őket, kivéve egyetlen egyszer a Fiút a keresztanyja, még akkor, amikor eldobható pelenkát használtunk, vagyis nagyon pici korában. Erről jut eszembe, a XXI. századi Európában ők lehetnek az egyedüli ikrek, akik mosható pelenkában nőnek fel, bár ki tudja, mit hoz a jövő, mások is követhetik őket.

(2) Mióta megszülettek, azaz 13 hónapja nyilvános az ő és a szüleik élete is – fényképeiket bárki láthatja virtuális fényképalbumokban. Így aztán szüleikről bárki véleményt formálhat, megismerheti az összes játékot, a lakás berendezéseit, és a gyerekek aktuális étkezési szokásait is.

(3) Az étkezés egyébként is komoly dió az alvási szokások mellett. Merthogy mindenkinek megvan a véleménye a csecsemő táplálásáról, márpedig a Lány és a Fiú eddig cumisüveget csak a szomszéd kisfiúnál látott. A hozzátáplálást is csak fél éves korukban kezdtük, a déli gyümölcsöket 1 évesen, és vannak ételek, amiket még nem kóstoltak meg. Így aztán anyafüggőek, és nagyon szeretnek enni. Napjában két főzeléket esznek mostanra – soha ennyit nem főzött az anyjuk, pár hete válogatnak és egyedül akarnak enni, gyümölcsevéskor pedig – napjában kétszer – „szecskáznak”- apró darabokra rágják szét az almát. Van mit sepregetni!

(4) Az alvásról kár szót ejteni, röviden csak annyit, hogy már senki nem kérdezi, hogy „Na és, átalusszák az éjszakát?”. Tény, hogy az anyjuk nem 13 hónapja, hanem kb. 22 hónapja nem aludt át velük és miattuk egy éjszakát, de az apjuk sem szégyenkezhet: 13 hónapja csak akkor aludt 6-8 órát egy huzamban, amikor valahova el kellett utaznia. Még néhány év és újra alszunk… .

(5) Mozgásfejlődésük meglepő, mert nem várta az anyjuk, hogy ilyen korán elindulnak. Ráadásul nem esnek! Csak annyi lépést tesznek meg kapaszkodás nélkül, amennyi jólesik, aztán vagy ügyesen fenékre/térdre rogynak vagy megkapaszkodnak valamiben. A küszöb sem akadály. De ami igazán meglepő, az az, hogy a Fiú megelőzte a Lányt. A lány bár tud járni, inkább mászik – fel a kanapéra is, ha van mire rálépnie, hogy felhúzza magát – és kapaszkodva megy, amikor elenged mindent, akkor a járása egy tökéletesen szabályos és lassú robot mozgásához hasonlít.

(6) A napi két séta is jár nekik. Bár sose várta az anyjuk annyira a tavaszt, mint most (ha tudná, hogy addigra még nehezebb lesz a Lánnyal és a Fiúval!). A rengeteg ruha és takaró felvétele és kivitele gyerekestül komoly meló, de a gond az, hogy vagy verekednek a babakocsiban vagy egyszerűen nem akar benne ülni a Fiú. De már nem csodálkozik senki, ha kendőben utazik a Fiú és ikerbabakocsiban egyedül a Lány.

(7) Ja, hát a kendő… . Egy időben a nappali altatáshoz is ideális volt. De -10 fokban kinn beöltöztetett gyerekkel kabát alatt már nem olyan egyszerű. Bár a lábzsákot is sikerül odavarázsolni, és a Fiú így remekül érzi magát.

Folyt. köv.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

2010.10.25. 22:17 AbuBabu anya

Ki, mikor, kivel, mennyi ideig

Rohan az idő, még csak most születtek, még csak most kezdtünk belejönni a gyerekezésbe, de nincs megállás. Sőt, egyre bonyolultabb minden. 9 és fél hónap több, mint az egy hét híján 9 hónap, azaz már több időt töltöttek idekinn, mint odabenn, és szoktam is idézgetni önmagam nehezebb pillanatokban: "addig jó, míg odabenn vannak, mert így oda megyünk, ahova csak akarok, azt eszek/esznek, amire csak szükségük van, stb." (mikor mondogatták, hogy nyugi, hamarosan megszületnek).

Hát most azt csinálunk, amit ők akarnak. Körülbelül 5 hónapos korukban kezdett érezhetően keményre fordulni a helyzet. Mert ugyebár nehéz ikernek lenni: vannak dolgok, amiket anya nem tud egyszerre csinálni, és ezek közül a legnehezebben elviselhető az öltöztetés és a tisztába tevés. Minden mást lehet egyszerre (esetés, fürdetés, séta, altatás, büfiztetés, ölelgetés és társai), de ha valakit tisztába kell tenni vagy öltöztetni kell, akkor a másiknak türelmesen kell várnia. Bosszúból aztán beosztották egymás között, hogy ki mikor mennyi figyelmet igényel. És a rendszert nehéz átlátni, csak a Lány és a Fiú érti és mozgatja a szálakat. Profin. Mert napközben sima csúsztatással megoldják a helyzetet: mostanában a délelőtti és a délutáni alvást is 1 óra csúszással kezdi a Fiú. Természetesen általában reggel is a Lány kel hamarabb. És este is a Lány alszik el korábban, bár az elalvással hetek óta nincs komolyabb gond.

A Ki, mikor, kivel, mennyi ideig kérdés-sorozat azonban a reggeli rutin része. Ugyanis a Lány és a Fiú profizmusa az éjszakai beosztásban és leosztásban nyilvánul meg igazán. Talán nem is azért beszéljük meg reggel, hogy ki kivel és mikor és mennyi ideig volt fenn az éjjel, mert annyira lényeges a másnapi időbeosztás szempontjából, hanem egyszerűen azért, mert szórakoztató átbeszélni. Annál is inkább, hogy sokszor már csak tippelésből áll a beszámoló. Sem a Fiú, sem a Lány nem számítható ki, és az apa is meg az anya is van annyira fáradt, hogy rutinból éjszakázik. Állítólag egyik éjszaka a Lányt tettem a Fiú ágyába, de fejjel a megfelelő irányba, igaz, mire a Fiút le lehetett tenni, már újra nálam volt a Lány. A helyzetet bonyolítja, hogy - különösen a Lány esetében - újra megy a kenguruzás meg a köztünk alvás. Nekünk meg marad a reggeli szórakozás: ki mire nem emlékszik az éjszakából.

Mindemellett mindenki jól van. Rohan az idő, jönnek a fogak, kezdődik a mászás, fogy a szülők ereje, és közben tudom: akárki akármivel igyekszik vigasztalni, ez még csak a kezdet, a neheze csak ezután jön.

Az éjszakákat profin beosztó gyerkőcök még mindig a kamerába néznek, 9 és fél hónaposan ilyenek:

Szólj hozzá!

2010.05.08. 23:12 AbuBabu anya

Négy hónap - nagy változások

Nőnek a gyerekek, változnak a gyerekek, és bár mi nem növünk, velük együtt vátozunk.

4 hónap nagy idő - megduplázták a születési súlyukat, kétszer kellett lecserélni a ruhatárat, megfelezték az alvásigényüket (az anyjukét is), megsokszorozták a tejmennyiséget, és sorolhatnánk még, de most jöjjön a kép, pontosan 4 hónaposan és 2 órásan, hófehéren és vidáman:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

2010.03.09. 17:07 AbuBabu anya

Nem lehet elég korán kezdeni!

Címkék: hulladék szelektív

Sosem tudtam bóklászni céltalanul, így a sétákat igyekszem céllal tervezni. Például ezentúl nem a férjem feladata megállni a szelektív szigeteknél, hanem én magam vihetem oda a hulladékot. Mondhatom másképp is: mi vihetjük a szelektíven gyűjtött hulladékot a konténerekbe.

Nem megtervezett a kép, telefonnal, spontán ötletből készült, de jól kifejezi: nem lehet elég korán kezdeni! Nyolc hetesek itt a gyerkőcök. Igaz, akik ismernek, tudják: az apa foglalkozásából fakadóan kötelességünk szelektíven gyűjteni a hulladékot. De remélem, hogy azt is tudják: nem kötelességből tesszük.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2010.03.09. 16:39 AbuBabu anya

"Jó sok gyerek van ott!"

"Jó sok gyerek van ott!" - mondta ma egy 12 éves forma kisfiú két magasabb (nagyobb vagy érettebb) lány társaságában. Sétáltunk, éppen iskolából tartott hazafelé a három gyermek, és a fiú - a korán kamaszodó kisfiúkhoz hasonlóan - hangoskodott. Látásból ismer engem az iskolások nagy része, rájuk köszöntem, visszaköszöntek, és ekkor akart valami nagyot mondani a srác a lányok előtt, hát ennyit sikerült. Mosolyogtam, és eszembe jutott a választott orvosom (végül nem nála szültem), aki azt mondogatta ultrahangozás közepette: jó nagy itt a népsűrűség!

És eszembe jutott kedvenc számolási módom: egy, kettő, néhány, sok. Most a kettőnél tartunk, vajon mikor érünk a sokhoz?

A terhesség alatt több kedves, vagy humoros eset történt, egy részüket már el is felejtettük. Igyekszem a jövőben leírni őket, hogy gyermekeink is mosolyogjanak rajtuk, vagy pontosabban szüleiken és saját magukon.

Egyik sétánkról készült a következő kép, a kertünkből egyes babakocsinak tűnik számomra, ráadásul nagyon furcsa babakocsit toló anyukaként látni magamat:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2010.03.08. 20:55 AbuBabu anya

A második, a harmadik és a negyedik Éva és a Nőnap

Címkék: nőnap

Két Balázs köszöntött három Évát Nőnap alkalmából - eddig nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget ennek a napnak, de a valódi nő - kecses, türelmes, kedves, bújós, kitartó leány - más szemszögből láttatta velünk ezt a napot.

Íme, az Évák:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2010.03.08. 18:08 AbuBabu anya

Két hónapos meglepetés - az ikresség

Címkék: meglepetés ikrek

Ma két hónaposak az ikrek!

Nem szoktuk "az ikreknek" nevezni őket, de ma nagy meglepetésünkre kiderült: mégiscsak volt ikerpár a családunkban.

Viszonylag jól ismerjük családjainkat, ugyanakkor apai dédszüleimről keveset hallottam, sőt, édesapám mindegyik unokatestvérét sem ismerjük. Egyik unokatestvére azonban emlékszik nagyszülei ikertestvéreire, akik az én dédnagyszüleim ikertestvérei apai egyenes ágon, vagyis az üknagyszüleim legkisebb, 9. és 10. gyermeke volt ikerpár: két fiú, Ferenc és József. Állítólag magas kort értek meg.

Nemhiába nevezte el a nőgyógyászom meglepetés-ikreknek őket (erről majd később): továbbra is meglepetésekkel teli a létük!

Íme ők, a két hónapos meglepetés-ikrek, a családban anyai egyenes ágon a negyedik Éva és apai egyenes ágon a harmadik Balázs:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2010.03.01. 09:50 AbuBabu anya

Abu és Babu, avagy a blogunkról

2010. január 8-án este 6 előtt születtek meg gyermekeink, akiknek nevét addig senkinek nem árultuk el. Ennek oka egyszerű volt: a mi neveinket "örökölték". Addig az Abu és a Babu nevet viselték eleinte (A baba, B baba), később A Lány és A Fiú névvel illettük őket, de leginkább "Gyermekem, menj egy kicsit arrébb!", "Gyermekem, hagyj aludni!", "Gyermekem, kirugod a gyomrom!" felkiáltásokra "hallgattak", pontosabban, nem hallgattak... . Így, amikor ezt a blogot létrehoztuk, hónapokkal az első bejegyzés előtt, a legelső nevüket választottuk. Írni aztán nem jutott idő, most majd idővel pótoljuk... .

Azóta van becsületes nevük, Éva és Balázs, de még legtöbbször ők A Lány és A Fiú, különösen, amikor sírnak.

Róluk, és családjukról fog szólni szándékaink szerint ez a blog, magunk örömére és rokonaink, barátaink, ismerőseink szórakoztatására.

Fél naposan AbuBabu anya kórházi ágyán így néztek ki:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

abubabu

Keresés

Friss topikok

Címkék

Linkblog

Archívum

Feedek

Egyéb

A blogban megjelent minden tartalom a szerző(k) szellemi tulajdonát képezi, melyet szerzői jogok védenek. Kérlek, engedély nélkül ne használd fel őket! Hasznos olvasást!

2014.06.13. 21:20 AbuBabu anya

2014.06.06. 21:18 AbuBabu anya

2014.05.07. 16:02 AbuBabu anya

2014.05.07. 09:56 AbuBabu anya

2014.02.23. 20:02 AbuBabu anya

2014.02.21. 15:22 AbuBabu anya

2014.02.02. 16:27 AbuBabu anya

2014.01.21. 22:07 AbuBabu anya

2014.01.10. 12:20 AbuBabu anya

2013.12.24. 23:36 AbuBabu anya

2013.12.08. 22:38 AbuBabu anya

2013.11.15. 21:39 AbuBabu anya

2013.10.21. 20:25 AbuBabu anya

2013.09.13. 22:24 AbuBabu anya

2013.09.12. 21:23 AbuBabu anya

2013.09.10. 20:04 AbuBabu anya

2013.09.09. 17:36 AbuBabu anya

2013.09.08. 13:40 AbuBabu anya

2013.09.06. 21:44 AbuBabu anya

2013.09.05. 21:38 AbuBabu anya

Címkék: szobatisztaság

2013.09.04. 16:49 AbuBabu anya

Címkék: beszédfejlődés gyermeki logika

2013.09.03. 11:18 AbuBabu anya

2013.08.29. 21:13 AbuBabu anya

2013.08.18. 21:29 AbuBabu anya

2013.08.11. 21:59 AbuBabu anya

2013.08.09. 22:16 AbuBabu anya

2013.08.08. 21:54 AbuBabu anya

2013.08.08. 21:20 AbuBabu anya

2013.08.08. 21:10 AbuBabu anya

2013.07.13. 21:51 AbuBabu anya

2013.07.02. 19:31 AbuBabu anya

2013.06.16. 22:32 AbuBabu anya

2013.06.07. 21:30 AbuBabu anya

2013.05.16. 22:00 AbuBabu anya

Címkék: gyereknevelés testvér nagycsalád

2013.05.14. 20:57 AbuBabu anya

Címkék: gyereknevelés biciklizés ikres